Ambrus Attila, alias a Viszkis rabló „utóélete” megosztja a magyar közvéleményt. Adott egy ember, aki éles lőfegyverrel bankokat rabolt ki, embereket fenyegetett, plafonba lőtt. Elfogták, elítélték, börtönbüntetését letöltötte, szabadult. Jó útra tért, most kerámiázik, életéről könyv és film készült. A magyar sajtó hangsúlyosan foglalkozik vele. Náray Tamás saját közösségi oldalán véleményt írt ezzel kapcsolatban. Az erről szóló cikket itt olvashatod. Szerinte a Viszkis rablót piedesztálra emelik, hőst faragnak belőle, ami elfogadhatatlan. Náray Tamás posztja kommentcunamit váltott ki. Ezekből a hozzászólásokból szemezgettem és két mondatot egy Viszkis-interjúból is kivettem, hogy rámutassak egy jelenségre, a vitakultúra haldoklására. Döntsék el, mennyire jellegzetesek a példák, amelyeket kiragadtam. Lehet vitatkozni!
- Ha eltúlozod, megváltoztatod vagy teljesen egy általad kitalálttal helyettesítetted a másik álláspontját azért, hogy könnyebben megtámadhasd, az övét helytelenebbnek, a sajátodat pedig helyesebbnek állíthasd be.
"A megbocsátást, esélyt megérdemli mindenki,........
vagy nem?"
Milyen kár, hogy Náray nem a megbocsátásról értekezett posztjában. - Egy álláspont vagy egy állítás helyességét a kijelentő személye, vélt vagy valós személyiségjegyei/tulajdonságai/jellemzői vagy feltételezett érdekei alapján próbáltad meg kétségbe vonni.
Milyen kár, hogy egy objektív, eldönthető kijelentés helyességét nem befolyásolja az, hogy kitől származik illetve, hogy az illető milyen személyiségjegyekkel, hibákkal vagy akár érdekekkel/érdemekkel rendelkezik.
- A kritikára nem a megfogalmazott vádak cáfolatával, hanem egy - magát a kritikát nem érintő, azt kvázi megválaszolatlanul hagyó - ellenkritikával válaszoltál.
„Az a probléma az egésszel, hogy engem sokat csesztetnek, de a milliárdokat nem én toltam ki ebből az országból.” Ambrus Attila
"a hősi pózt, a napi bulvárlocsogást magam is nevetségesnek tartom, nem mintha az angolszász bulvár nem ugyanezt csinálná, de akkor is."
„hányan szerepelgetnek még büntetlenül, de bűnösen a médiában,sajtóban meg mindenhol,úgy, hogy közben mindenki tudja,hogy nem jó példák,nagyon nem.
Milyen kár, hogy a relativizálás ilyen divatos. - Állításodat önkényesen, a cél érdekében összeválogatott vagy más módon túlságosan leszűkített mintahalmazzal próbáltad meg igazolni.
Milyen kár, hogy azért, mert más hülye, még én is lehetek az…
- Állításodat egy önmagában igaz, de valójában a másik által elmondottakhoz nem kapcsolódó kijelentéssel próbáltad igazolni.
„Az, hogy népszerű vagyok, a politikai elit felelőssége. Velük szemben hiteles tudok lenni, mert ők hiteltelenek.” – Ambrus Attila. - A szóba jöhető alternatívák mesterséges leszűkítésén, bizonyos opciók elhallgatásán keresztül egy hamis választási dilemmát állítottál fel, hogy az általad favorizált alternatíva tűnjön a legelőnyösebbnek.
„Inkább én is azt hallgatom, hogy az Ambrus Attila kerámiákat gyárt, mintsem azt, hogy Tüncike hány új bugyit vett, VV. Ricardókról nem is beszélve...”
Milyen kár, hogy az ízléssel nem lehet vitatkozni…
- Ekvivokáción alapuló érv: az ilyen érvelés összemossa egy többértelmű szó különböző jelentéseit, és ez alapján von le helytelen következtetést.
Főcím: „Celebháború: Náray durván kiakadt, lehordta a Viszkist”
Milyen kár, hogy manapság bárkiből lehet celeb. Vagy csak sértegethetik ezzel a szóval… - Érvelés tökéletlen analógiával
Milyen kár, hogy megszólaltál… - Eltérítés újabb kérdéssel, melléktémával vagy lényegtelen ellenvetéssel.
"Nyilván aláírattak vele egy szerződést amiben az áll,hogy bármikor rendelkezésre áll 1-1 riport stb. erejéig... ezt én így gondolom..."
A fenti cikkben nem foglalok állást sem pro sem kontra, csupán az érvelési zsákutcákról írok.
felhasznált források: http://www.szabadgondolkodo.hu/gyik/csalard-ervelesi-technikak.php
http://a.te.ervelesi.hibad.hu/
