- Lineth -

Nagyon tetszett a Mindenki. Nagyon örülök annak, hogy Oscar-díjat nyert. Hatalmas büszkeség ez Mindenkinek. Ezektől a sikerektől érezhetjük testületileg, hogy mégis, lám, nahát, vagyunk valakik. A siker közös kincs, Mindenki kiveheti belőle a részét.

Én is mosolygok, és kiveszem ebből a részemet, pontosan azon a szinten, ahol kivehetem.

De egy valamit nem értek.

A film központi gondolata az egység, az egymásért való kiállás, az összetartás. Központi gondolata, hogy mindenki értékes, és mindenkinek számít a teljesítménye. Ezzel a gondolattal száz százalékig egyetértek.

És ahogy valahol olvastam egy fahangú felnőtt sztoriját, akit maga a nagy Kodály Zoltán vigasztalt egyszer egy siralmas produkciója után gyerekkorában: „Kisfiam, ne törődj velük! Csak énekelj!” – szívből egyetértek azzal is, hogy

az éneklés mindenkié. A fahangúaké is.

Senkinek sincs joga elvenni, megfosztani valakit attól az örömtől, amit az éneklés adhat.

De. És itt jön nálam a DE.

Egy kórusban, ami versenyekre jár, sikeres, sőt, még Svédországba is kijuthat (ha nyer), vajon mi a fontos? Miért van a kórus? Azért járnak oda a gyerekek, hogy legyen módjuk énekelni?

Hiszen énekelni bárhol lehet, ahhoz nem kell kórus.

És most nem arról beszélek, hogy az állandó versenyeztetés milyen károkat okoz. Mert okoz. Nem is a perfekcionizmus mellett érvelek. Sőt. Nem is arról beszélek, hogyan kommunikálta le Erika néni, hogy a kislány "nem elég jó". Csupán azt a vetületet vetem fel, hogy jó lenne különböző dolgokat nem összemosni. A versenyhelyzet is más, és egy iskolai közösség is más, ahol mindenkinek van helye, mindenki hozzáad a csoporthoz, és mindenki színesíti. De ettől egy versenyhelyzet még versenyhelyzet marad. És a verseny is az élet tartozéka, mindennapjaink része.

Szerintem nem teszünk jót a gyerekünknek, ha azt mondjuk neki, hogy ő mindenben jó. Miért lenne mindenben jó? Próbálja ki a dolgokat, próbáljon ki annyit, amennyit szeretne, és lássuk, hogy mihez van affinitása. Miben tehetséges. És ezt a tehetséget aztán gyakorlással gondozza. Járjon, gyakoroljon, és váljon annyira jóvá benne, amennyire ő képes.

Mi történik, ha elfogultságunkban hamis képet festünk a gyereknek önmagáról? Hiszen így ő is hamis önképet alakít ki. És ha ez a hamis önképpel rendelkező gyerek aztán kilép a nagyvilágba, akkor hirtelen nagy adagban kapja majd az arcába a kritikát. Ő meg csak áll majd kikerekedett szemekkel, hogy mi történik vele.

Erika néni – akinek a karakteréből és magából a filmből számomra nem derül ki, hogy mik a motivációi – „tátikázásra” ítél gyerekeket. A filmben nem kérdés, hogy helytelenül cselekszik.

De ha lecsupaszítjuk a problémát, és pusztán azt nézzük, hogy mi egy versenyző kórus feladata, akkor vajon számon lehet kérni Erika nénitől, hogy erre a megoldásra jutott? Hiszen – ahogy ő is magyarázza – a sikertől nem akarta a kevésbé szép hangú gyerekeket elszeparálni. Szerette volna, ha mindenkinek jut. Ezért is szeretett volna nyerni. Ahogy eddig nyertek is.

Vajon el lehet ítélni Erika nénit azért, mert azt tette, ami tulajdonképpen a feladata? Vagyis: sikeressé tette a kórusát adott körülmények között.

Itt jön szembe egy másik kérdés: mennyire kell nekünk a siker, és mit teszünk meg érte? Hogyan lehetünk sikeresek? Mi az a siker? A siker, amikor kihozod magadból a maximumot. Ez a fajta siker mindenkinek kell. Ez az őszinte siker. Amit a magadénak tudhatsz. Siker, amikor megtalálod a helyedet. Siker, amikor őszinte és szerető emberek támogatnak az úton. Siker, amikor megtalálhatod önmagadat.

Talán ebben a szituációban egy nagy hiba volt: tisztázatlanok voltak a miértek. Ha örömzenélünk, ahhoz nem kellenek keretek, ahhoz nem kell kórus. Akkor ne járjunk versenyekre, és hajrá, énekeljen mindenki. Ha versenyezni akarunk, akkor viszont a jó hangúak énekeljenek.

Nem álszent dolog úgy elvárni a győzelmet Erika nénitől, hogy közben bárki kórustag lehet, akit arra sodor a jó sorsa? Vajon Erika néni nem a legjobb megoldást találta meg? Ha a rosszabb hangúaknak vannak jogaik, akkor vannak a jobb hangúaknak is? A jobb hangúakkal szemben nem igazságtalanság, hogy az ő teljesítményüket rontják egy versenyen azok, akik mondjuk roppant jól táncolnának, szavalnának vagy festenének, de énekelni nem tudnak annyira? Mivel segítjük a gyerekünket? Szerintem azzal, ha támogatjuk őt a keresésben.

Hiszem, hogy még valamit nem mondunk el a mai gyerekeknek (ahogy a filmbéli korosztálynak sem mondtak el): rendben van, ha nem te vagy a legjobb, vagy nem vagy a legjobbak között valamiben. Rendben van, ha más jobb nálad. Nem lehetsz mindenben kiemelkedő. És rendben van, ha nem jársz a kórussal versenyezni.

Mert oda azok járnak, akik ebben tényleg jók.