-macassy-

Sehol sem találom a zöld táskámat, nem tudod, hova tettük? Volt idő, amikor erre a kérdésre így válaszoltam volna: Neked nincs zöld táskád, szürke viszont van. Néhány év házasság után azonban már nyilvánvaló, hogy melyek azok a témák, amelyeken kár vitatkozni, mert nem számítanak. Apróságok, a kapcsolatunk szempontjából mellékes dolgok. Jókat derülünk a férfináthán (minden ellenkező híresztelés ellenére létezik), szemem nem rebben, ha egyedül csomagolok egy-egy utazás előtt (mindenkinek jobb így), és tudomásul vettem azt is, hogy a pasik bizony  másképp ragoznak (mondanom sem kell, a fent említett táskát sem együtt pakoltuk el). Rájöttem arra, hogy a színeken is teljesen felesleges veszekedni.

Egy párkapcsolat tökéletesen boldog és kiegyensúlyozott lehet akkor is, ha az egyik fél csak az iskolában használatos tizenkét darabos vízfesték színeiben látja az egész univerzumot.

A férfiak – tisztelet a kivételnek – általában nem túl ügyesek a színek terén, tapasztalatom szerint képtelenek megmondani, hogy egy adott tárgy bordó, mahagóni színű vagy piros. Általában pirosnak nevezik, a „haladó csoportba” tartozók esetleg egy bizonytalan sötétpirossal próbálkoznak.

Bár mi otthon sokat röhögünk ilyesmin, ez egyáltalán nem vicc. Még a City University New York kutatói is vizsgálták a kérdést, és egyértelműen arra jutottak, hogy a nők jobbak a színek között lévő apró különbségek megállapításában. Israel Abramov kutatócsoportjával két kollégiumban vizsgálta az ott lakó, 16 évnél idősebb diákok látását. Úgy találták, hogy a férfiaknak nehézséget okozott, ha finom különbségeket kellett találniuk a látható spektrum közepén lévő színek között, például a kékeszöld és a zöldeskék között, de kissé másként is érzékelték az egyes színeket, mint a nők.

forrás

„Ahhoz, hogy ugyanazt az árnyalatot érzékeljék a férfiak, mint a nők, kissé nagyobb hullámhosszra van szükségük a látható spektrum teljes terjedelmében" – írták a kutatók a Biology of Sex Differences című szakfolyóiratban közzétett tanulmányukban. Ez például azt jelenti, hogy a türkiz színű tárgyat egy férfi kissé kékebbnek láthatja, mint egy nő.

Megnyugtató, hogy tudományos kutatás is igazolja hétköznapi tapasztalataimat. Most már tudom, miért reagál mindig ugyanúgy életem párja, amikor hazaállítok egy-egy új ruhával. Általában a következőt jegyzi meg kimért udvariassággal a hangjában, mikor büszkén felpróbálom neki a göncöket: ilyened már van. Ja, csak más színű.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az amerikai tudósok azt is kimutatták, hogy a nők jobbak ugyan a színek között lévő apró különbségek megállapításában, a férfiak viszont ügyesebben követnek a szemükkel mozgó tárgyakat. Logikus, míg mi lelkesen gyűjtöttük a bogyókat, a bokron hagyva a halványabb színű éretlen gyümölcsöket, addig az ősember (mármint közülük is a férfiak) mozgó célpontokat néztek ki vacsorának.

És mi maradt mindebből napjainkra? Mi, nők tobzódunk a színekben, miközben elpakoljuk a nyári ruhákat, hogy helyet csináljunk a melegebb cuccoknak, életünk párja eközben meccset/autóversenyt néz a tévében, ami nemcsak azért köti le, mert érdekli a sport, hanem evolúciós okokból is. És egy cseppet sem zavarja, hogy fogalma sincs arról, hogy a kanapé, amin ül, nem egyszerűen csak sárga, hanem mustársárga.