Előfordul, hogy eljutok arra a pontra, egyedül kell lennem. Mondjuk egy órát. Vagy néha egy napot. Nem, ilyenkor nem akarom, hogy szeressenek. Nem akarom, hogy támogassanak, még azt sem, hogy beszéljenek hozzám. Tovább megyek, arra sem vágyom, hogy valaki csendben velem üljön a szobában. A konyhában sem. Sehol. Mert egyedül akarok lenni.

És most kiderült, hogy emiatt nem kell bűntudatot éreznem, legtöbbünk ugyanis egy felmérés szerint pont így érez: hogy kicsit többet egyedül lenni jó.

Ez a konklúzió egy egyéves felmérés eredménye, a nagy Pihenő teszté, amelyben 18.000 embert kérdeztek meg 134 országban a pihenésükről. A cél az volt, hogy a pihenés egyéni élményét értsék meg, és hogy vajon a pihenésnek van-e kihatása az átfogó egészségünkre és a jólét érzésére.

A kutatást a BBC és a Hubbub közösen készítette, a komplex kutatást a Durham Egyetem végezte el. Egyetemi tanárok, mentális egészségügyi szakemberek, de művészek és költők is részt vettek benne.

A felmérés szerint az emberek 68 százaléka szeretne többet pihenni. Az átlagos pihenési idő, amit az emberek megbecsültek az előző napjukon: 3 óra 6 perc volt. Azt az optimális pihenőidőt, amit a jólléthez kapcsoltak, 5-6 órában határozták meg.

Fontos, hogy a pihenés fogalmát nem határolták be a kutatásban, azt mindenki a saját ízlése szerint értelmezhette.

Az emberek közel 40 százaléka a sétát, 16 százalékuk a testedzést, míg majdnem 60 százalékuk az olvasást találta a legpihentetőbb cselekvésnek. Ezt követte 50 százalékkal a természetben töltött idő.

Érdekes, hogy az egyedüllétet mennyien választották. Ezzel ellentétben a szociális tevékenységek, mint például a barátokkal való szórakozás és a családdal töltött idő csak a válaszadók 20 százalékánál volt a vágyott pihentető kikapcsolódás.

Nem nehéz levonni azt a tanulságot, hogy a legtöbb embernek szüksége van az egyedüllétre időnként. A társas kapcsolatok lehetnek mókásak, de biztos, hogy nem pihentetőek.

A kutatás megpróbált rájönni arra, miért érezzük az egyedüllétet pihentetőnek.

Ben Alderson-Day, a Durham egyetem pszichológusa azt mondja, az emberek úgy gondolják, akkor tudnak magukra és az érzéseikre koncentrálni, amikor egyedül vannak.

Mi több, nem arról van szó, hogy szükségünk van az egyedüllétre ahhoz, hogy a dolgainkat végiggondoljuk. Esélyesebb, hogy kikapcsolunk minden gondolatot akkor, mikor ezt megtehetjük – állítják a kutatásban. Mondjuk, ezzel vitatkoznék, mert szerintem a nők többsége képtelen kikapcsolni a monológot a fejében, ez inkább a férfiak sajátja. Nekik ott az „üres doboz” az agyukban, amit bármikor ki tudnak nyitni, és elvannak vele. Abban a dobozban tényleg nincs semmi, csak a nyálcsorgató, hosszan merengő semmittevés.

"Az Emberek azt mondták, hogy csak az idő 30 százalékában beszéltek magukhoz" – folytatta Alderson, aki szerint a jelek arra utalnak, hogy amikor egyedül vagyunk, ugyanúgy esélyt kapunk arra, hogy önmagunkat is békén hagyjuk, mint ahogy másokkal sem foglalkozunk. (Legyen így, legyen így… (szerk.)

A kutatás arra is rámutatott, hogy a pihenés érzékelése sokat számít.

Szükségünk van arra, hogy nyugodtnak érezzük magunkat ahhoz, hogy jóban legyünk magunkkal. Azok az emberek, akik nem érezték szükségét több pihenésnek, kétszer annyira voltak jól a jólét skálán, mint akiknek szükségük lett volna még pihenésre.

Le kell számolnunk tehát azzal a vélekedéssel, hogy akinek több pihenésre van szüksége, az lusta. A tény az, hogy azok az emberek, akik pihentebbek, jobban vannak, és ez bőven elég az aki pihen az lusta vélekedés megdöntésére. 

Valóban, amíg a pihenési technikáink személyenként változnak, a legtöbben egyetértenek abban, hogy a modern élet valósága követelőző, stresszes és minden, de nem pihentető. Ezért hát ne szégyellj magadban lenni néha, hogy minőségi életet élhess!

(forrás: http://bigthink.com/paul-ratner/spending-time-alone-is-the-best-way-to-get-rest-suggests-new-study)