Elképesztő potenciál rejlik a háromdimenziós szövettenyésztésben, ezt mutatja az a kísérlet is, amelynek köszönhetően deréktól lebénult patkányok visszanyerték érzékelésüket és újra önállóan jártak. Az implantált egyedek gerincvelőjében a sérülés bizonyos fokú zsugorodását is kimutatták.
A gerincvelő sérülése gyakran vezet végtag bénuláshoz. Még beteljesületlen kihívás egy teljes gerincvelői szakadást követően lényeges gyógyulást elérni, de ez a kísérlet is, amelyben a nem differenciált sejtek képesek voltak számos differenciált típusú sejtté alakulni, a gerincvelői sérülések kezelésének megoldását jelenthetik.
A Dr. Shulamit Levenberg, (a Technion-Israel Technológiai Intézet) által vezetett kísérletsorozatban a száj nyálkahártyájáról vett emberi őssejteket ültettek olyan patkányokba, amelyek teljes gerincvelői szakadást szenvedtek.
A munka során nem pusztán beültették ezeket a sejteket egymástól különböző távolságra a gerincvelőbe. A kutatócsoport egy háromdimenziós állványt is épített, amely megfelelő környezetet biztosított a sejteknek a kapcsolódásra, növekedésre és differenciálódásra. A háromdimenziós szövettenyésztést emberi thrombinnal és fibrinogénnel (a véralvadás fontos fehérjéi) gazdagították, hogy ezek stabilizálják és támogassák a patkányok gerincvelőjében lévő neuronokat.
Három héttel a beültetés után a bénult patkányok 42 százaléka kifejezett fejlődést mutatott saját súlyuk megtartásában a hátsó lábaikon és a sétálásban.
A kontroll álatok ezzel szemben semmilyen fejlődést nem produkáltak. Továbbá a gerincvelői sérülés a kezelt egyedeknél zsugorodott, ami a gyógyulás egyik jele lehet.
Miközben az eredmények kecsegtetőek, az alkalmazott kezelés nem minden implantált állatnál működik. A további kutatások fontos területe lesz meghatározni, hogy az őssejt-beültetés egyes esetekben miért működik, míg máskor nem. Ahogy a kutatócsoport megjegyzi: további kísérletek szükségesen ahhoz, hogy fény derüljön arra, hogy a megfigyelt gyógyulás mögött milyen pontos mechanizmusok húzódnak.
Habár ez a kísérletsorozat nem oldja meg az emberi gerincvelő kezelésének kihívásait, de mindenképpen a megoldás irányába mutat. Még sok a dolgunk az emberi alkalmazás előtt, de ez a kutatás reményt ad nekünk – nyilatkozta Dr. Levenberg.
Forrás: