- Lineth -
A feltámadást kéne ünnepelni, nekem pedig csak az elmúlás jár az eszemben.
Minden elmúlik egyszer. Itt, a Földön. Itt van Idő. Itt telik. Múlik. Én meg csak rohanok utána.
- Nem akarlak sürgetni – mondta a fiú. De tudnom kell.
- Nem akarlak sürgetni – mondta egy másik. De tudnom kell.
Mindkettő hazudott. Hát hogyne akarnák sürgetni! Hiszen ezért állnak előtte, ezért kérdezgetik. Mindenki siet, fut, szalad, akar.
Az isteni tudatosság, a végtelen megtapasztalása, az Egy érzete. Amiben nincs semmi, mert minden benne van. Amikor egy tenyér tapsol. Hol vagyunk mi ettől?
Tudod-e, hogy minden egy? Jézus tudta. Amikor a felebaráti szeretetről beszélt, senki sem értette, hogy mit is mond. Hogyan lehet valakit úgy szeretni, mint tenmagadat? Lehetetlen. Kivéve egy esetet: nincs is másik. Egy van. Minden ugyanaz, nincs kezdet és vég, csak az origo. De ez engem sem vigasztal éppen most. Nem is mondtam volna, csak eszembe jutott. Bocsi.
Talán azért, mert most itt vagyunk, kérdezgetnek, kérdezgetek, akarunk, vágyunk és várunk. Mennyire utálom ezt magamban, erre gondolok, miközben szeretem is, hálás is vagyok. Emberként élni, ezt megtapasztalni. Lehetnék csiga is. Vagy szúnyog. Kő. Amőba. De emberré lettem. Kérdezz hát, én pedig válaszolok; sürgess, és engedd, hogy sürgesselek; mondd, hogy szeretsz-e; bizonyítsd be és követeld tőlem is, hogy mutassam meg, mennyire szeretlek. Hadd mutassam meg, milyen vagyok, szabadíts fel, vállald, ami én vagyok! Szeress, hogy én is vállalhassam önmagam, mondogatom magamnak szüntelen. Hiszen szeret az Isten!
Ezt mondom szüntelen, szeret az Isten. De nem akarlak sürgetni. Ideje van ennek is, a kétségnek, a türelmetlenségnek, ideje lenne az elfogadásnak. Az elutasításnak. Ideje van mindennek a Földön. Rendelt ideje.
Tudod mit? Mégse kérdezd, hogy miért. Jó? Csak ne akard tudni, hogy én most miért így döntöttem, miért nem akarlak, miért vagyok mással, és azt se akard tudni, hogy lehetünk-e együtt egyszer. Engedj menni, eressz már! Hát nem érted, hogy még magamat sem tudom most szeretni? Nem látod, hogy én is küzdök? Menj már! Nem érted?!
