- Lineth -

Gyerek nélkül a nevelés szakértői vagyunk, aztán a sziklaszilárd elvek a szülés utáni első héten porrá zúzódnak. A gondosan felállított szabályok romba dőlnek, az ember nyugalmat, békét és pihenést szeretne magának. Ez pedig nem fér össze az elveinkkel. Sajnos…

Én például meg voltam győződve arról, hogy sosem ordítok a gyerekkel, mindig nyugodt és kiegyensúlyozott leszek. Aha, hát persze.

A haladóbb szülőket kérdezem, tegye fel a kezét, aki még sosem vizualizálta 17 éves kamaszgyerekét pár évvel később a társadalom által kitaszítva, amikor először jött haza egy buliból kapatosan. Persze, az is tegye fel a kezét, aki kamasz korában nem részegedett le néhanap. A gyerekünk akkor is MÁS, vele ez nem olyan, mint velünk! Totális amnéziába lehet esni, ha a szülőségről van szó, a saját félrecsúszásaim és hibáim kitörlődtek, soha nem is voltak, szóval a gyerekeim sem követhetnek el ilyesmiket.

A szülőség azért olyan roppant nehéz, mert attól, hogy a legjobbat akarjuk a csemetének, simán félremehet valami, a babérokat minimum 15 év múlva kezdhetjük learatni. Ki mondja meg az elején, hogy beválnak-e a módszereink, jó-e az út, és egyáltalán, helyesen cselekszünk-e? Senki! Támaszkodhatunk a saját gyerekkorunkra, a szüleinktől hozott példákra, de valljuk be őszintén, sokkal, de sokkal okosabbak vagyunk a szüleinknél.

A nagyszülők egyébként sem értenek hozzá, rég volt már az, elment az idő, a tudomány mai állása már nem az az állás, a világ változik, ők maradtak. A gyereket pedig csak kényeztetik. Lesik minden kívánságát. Nagyszülősködnek ezerrel, na!

De mit tehet ilyenkor a szülő? Először is megmondhatja, tételesen felsorolhatja az ELVEIT. Használati útmutatót mellékelhet a gyerekhez napirenddel, étrenddel, öltöztetési szabályokkal, altatási szabályokkal, játékszabályokkal. Pontos utasításokkal, amit a nagyszülőknek BE KELL TARTANIUK.

Igen. És akkor jön a valóság, amiben a „kell” átlényegül „kellene” verzióvá, és amiben egyértelműen kiviláglik, hogy a nagyszülők egyszerűen nem fogadnak szót! Apám például egyenesen kijelentette, hogy ő nagypapa, és ilyen minőségében azért van, hogy kényeztesse a gyerekeket. Szóval, amíg náluk vannak az unokák, addig bizony az ő szabályaik érvényesülnek.

Eleinte nem hittem a fülemnek. Tessék? Mi van? De hát ez nem így megy! Fogadjatok szót ti is, a gyerekek is, mindenki, mert ezt bizony így KELL csinálni, és ha nem így lesz, akkor jön a vég, az apokalipszis, a világvége, a végítélet. Tuti, hogy a kettős nevelés visszafordíthatatlan károkat okoz majd a gyermek lelkében, sosem feldolgozható lelki törést adunk, aztán majd évekkel később egy vagyont fizethet a kölök valami terápiáért, mert a mocsok szülei és a mocsok nagyszülei eltolták az életét. Nem értitek?! Ha itthon ez így van, akkor annak ott is így kell lennie!

Ezt vallottam én. A nagyszülők pedig nyugodtan bólogattak, és kényeztettek tovább. Nem engem, a gyerekeimet.

Hiába mondták, hogy ők nem tudnak kibújni a bőrükből, és nem tudnak átlépni az árnyékukon… Hiába mondták, hogy nekik a szigorúság anno sem ment. Hogy én is felnőttem, és megállom a helyem. Hogy képtelenek a gyerektől megvonni az édességet, ha olyan szépen kéri. Hogy nem tudnak kimenni a szobából, amíg el nem alszanak. Hogy elviszik autóval a lányomat, mert van rá idejük. Hogy elmennek a fiamért az edzésre, ha szeretné. Akkor is, ha szerintem gyalogolhatnak, és nem kell annyi cukrot enniük, és elalhatnak egyedül, és este 10-kor takarodó van. Mert ők ilyenek.

Sokáig hadakoztam. Harcoltam. Veszekedtem.

Aztán megnyugodtam. Teltek az évek, és láttam, hogy semmilyen maradandó, sőt időleges károsodást sem okoz a gyerekeknek, hogy a nagyszülőknél mások a szabályok, ott bizony el vannak kényeztetve.

Szó sincs kettős mércéről, meghasadt személyiségről, lelki összeomlásról, törvény alóli kibújásról, cselezésről. A gyerekek ugyanis tudják, hogy hol mit lehet. Tudják, hogy otthon mik a szabályok, és lelkiismeretesen betartják őket. Tudják, hogy én következetes vagyok, érzik, hogy mi miért van, hogy minden az ő érdeküket szolgálja. Akkor is, ha esetenként harcolunk, és vitázunk. És csak néha jönnek azzal, hogy bezzeg a nagyiéknál. Ilyenkor roppant szigorúnak tűnök kívülről, de belül jót vigyorgok az erőtlen kis próbálkozásukon. Hahh, későn keltél fel, ha engem akarsz manipulálni, kishaver!

Nagyiéknál kiélvezik a lehetőségeket, lubickolnak a jóban, ők és a nagyszülők. Aztán hazajönnek, és gond nélkül állnak vissza a megszokott kerékvágásba. Megtapasztalják, hogy a világ nem lineáris, érzik a sokszínűséget még családon belül is. És ez nekünk bevált!