macassy

Nyaralok. Már több napja. És ez jó nekem. Nagyon. Nyaralok, tehát szabadságolom a mindennapi bosszúságokat. Nyaralok, tehát kizökkenek. Nyaralok, és ez azt jelenti, nem foglalkozom a munkával. A napi darálóval. Hagyom, hogy egy picit távolodjon tőlem a verkli, és átjárjon a nyugalom. A megtisztulás. A slow living és a mindfulness, hogy trendi legyek. Mindegy, nevezd, ahogy akarod, a lényeg, hogy most gyakorlom, hogy egy kicsit belazuljak. Engedem, hadd menjen. Ráérős takarításba, baráti kávézásokba, fűnyírásba, barackevésbe, napozásba, olvasásba és hosszú beszélgetésekbe merülve telnek a napok.

Vasárnap mégis sikerült bepöccennem. Kapcsolgattam egy kicsit a tévét, és ott ragadtam a Magyarország szépe című műsor előtt. A lányok szépek voltak, nekem kicsit egyformák, de nyilván velem van a baj. Azon tűnődtem, vajon mire jó ez az egész. Mit üzen egy ilyen műsor? Hogy a sikeres élet előfeltétele az előnyös külső, a tökéletes bikinialak, a tökéletesre manikűrözött köröm, a tökéletesre sminkelt pofika és a tökéletesen begyakorolt mosoly, megcsillantva a tökéletesen fehér fogakat? Elég, ha szép vagy, a többi már megy magától?

Nem vagyok harcos feminista. Hiszek a női szerepek létjogosultságában, nem gondolom, hogy mindazt bírnunk kellene, amit egy férfinak, mert mások vagyunk, máshogy vagyunk összerakva, mások az erősségeink és a gyengeségeink. XXI. századi nő vagyok, nem várom el, hogy mosogasson a párom, de jól esik, ha egy fáradt, húzós nap végén megcsinálja. Nekem sem esik le a karikagyűrű az ujjamról, ha kerítést kell mázolnom. Otthon nincs ebből ideológiai harc, szeretet és empátia viszont annál több.

Nő vagyok, szeretem, ha bókol egy férfi. Azt viszont nem szeretem, ha csak a testemet látja, amikor rám néz. A munkahelyemen úgy alakult, hogy jóval többen vannak a férfiak körülöttem, mint a nők. A csapatunkban kevesebben vagyunk lányok, de ez nem gond, jól kijövünk a srácokkal, sokat ugratjuk egymást, megy a viccelődés ezerrel, ha épp olyan a hangulatunk. Néha azonban egy idősebb férfi kolléga nem tud különbséget tenni a tréfás beszólogatás és a kellemetlen, időnként szexista megjegyzés között. Tudom én, hogy vén kecske is megnyalja a sót, de a hátamon futkároz a hideg a sikamlós poénjaitól, és mivel a kora alapján simán az apám lehetne, képtelen vagyok kellő eréllyel visszaszólni. Érzékeltetem vele, hogy nekem ez nem okés, de láthatóan nem veszi a lapot. Ráadásul munka közben hajlamos úgy viselkedni, mintha csak egy szegény, butus kislány lennék, akinek most meg kell magyarázni mindent, mert az se tudja, hova csöppent és mit kell csinálni. Kellemetlen, mert ebből a szituációból kell felépítenem valamit, és ez például elég rossz nyitás, amikor épp interjút készítek egy magas beosztású emberrel, akitől nehéz volt 20 percnyi időt kikönyörögni…

Nő vagyok és dolgozom. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a női mivoltommal szeretnék érvényesülni a munkahelyemen. Ott elsősorban ember vagyok és szakember. Éppen ezért végtelenül károsnak találom, ha egy szépségversenyen arról beszélnek a tévében, hogy a döntős lányoknak céljaik vannak, és ezeket szeretnék megvalósítani. Hajrá csajok, komolyan! De miért kell ehhez négy-öt különféle ruhában végiglejteni a hazai celebvilág színe-java előtt? Ha tényleg okosak, tehetségesek és sokoldalúak is vagytok, nemcsak szépek (és ezt igyekeztek hangsúlyozni a műsorban!), akkor eléritek az álmaitokat, csak dolgozni kell érte. És a szépséget nem kell bevetni a cél érdekében. Akkor talán a férfiak is rájönnének, hogy ez más lapra tartozik, a nőiség nem tárgya egy meetingnek sem.

Mert jó lenne olyan világban élni, ahol természetes, hogy egy férfi kolléga előreenged egy hölgyet az ajtóban, de nem tesz megjegyzést a fenekére.