macassy

Tudok olyan tanárról, akit megrugdostak a nyolcadikos fiúk az öltözőben.

Tudok olyan tanárról, akit a szülők fenyegetnek meg időnként.

Tudok olyan tanárról, akinek a kezéből gond nélkül kicsavarja a tanterem kulcsát a gyerek.

Tudok olyan tanárról, akit leköpött egy diákja.

Tudok olyan gyerekről, aki az óra közepén provokál verekedést, és egy székkel esik a társának.

forrás

Tudok olyan 10-12 éves gyerekekről, akik délutánonként a sportpályán azzal szórakoztak, hogy levizelték gyengébb, elesettebb társukat.

Tudok olyan szülőről, aki agresszívan, fenyegetően lép fel a pedagógusokkal szemben.

Tudok olyan szülőről, aki kinyomja a telefont, ha az iskolából hívják.

Tudok olyan szülőről, aki a fogadóórán csak annyit mond az osztályfőnöknek, nyugodtan sózzon oda, ha úgy látja jónak.

Tudok olyan iskoláról, ahol eltussolják azokat az eseteket, ahol diák támad tanárra – legyen szó verbális vagy fizikai agresszióról. Hozzá nem értésből, félelemből, gyávaságból – kifogás mindig van.

Tudom, hogy meg kéne kongatni azt a fránya vészharangot végre. Hogy vétkesek közt cinkos, aki néma. Hogy az erőszak nem válasz.

Mert valami nagy baj van. A fejekben, ahol az a képzet él, hogy minden problémára egy pofon a megfelelő reakció. A tanárképzésben, ahol nem esik elég szó arról, hogyan lehet kezelni a szélsőséges agressziót a tanórákon. Az igazgatói irodában, ahol nem evidens, hogy időnként komolyabb szakmai segítség kell – és ezt nem szégyen kérni.

És már rég nem az a kérdés, hogy mi folyik a tanteremben. Hanem az, hogy mi lesz ebből. A tanárból, aki néhány év után kész idegroncs és/vagy pályaelhagyó. Az agresszív gyerekből, aki az iskolában nem bölcsebb lesz, hanem rájön, mennyi mindent el lehet érni az ököljoggal, és a pedagógus az úgyis csak a nemzet csicskása. A többi diákból, aki végignézi mindezt, és azt látja, következmények nélkül maradhat minden.

Tudom, hogy vannak pocsék tanárok, akik nem tudnak rendet tartani az osztályban. Tudom, hogy egyetlen gyerek sem születik gonosznak. Tudom, hogy vannak szuper iskolák – köztük államiak is – ahol mindez nem történhet meg, vagy ha mégis, keresik a megoldást.

Csak azt nem tudom, miért nem ilyen minden iskola. Hogy miért nem változtatunk ezen. Elvégre egymásért és magunkért tennénk.