F5

F5

Ha szól a Christmas Blues…

A karácsony nemcsak fenyőillatú boldogság, hanem stresszfaktor is. Az ünnep tükröt tart elénk – ezt azonban nem mindenkinek bírja el a lelke.

2017. december 21. - macassy

macassy

Csengettyűszó, karácsonyi dalok, ünnepi fényár a városban, a kézben ajándékokkal megrakott szatyrok, a kamrában pedig ott fémdobozban sorakoznak a finomabbnál finomabb sütemények, szenteste együtt a család, mindenki boldog, árad a szeretet és a mézeskalács illat. Akár egy szirupos film – sokaknak tényleg ilyen az advent és a karácsony, de mi a helyzet azokkal, akiknek a lelkében nem a Jingle Bells szól, hanem a Christmas Blues?

Sajnos ez utóbbi nem egy szomorkás, kanapén összebújós ünnepi dal, hanem egy depressziós hullámvölgy, amit karácsonyi zavarnak vagy karácsonyi neurózisnak is szoktak fordítani. Bár a szakemberek vitatják, hogy valóban létezik-e ilyen tünetegyüttes, ha jobban belegondolunk, mind ismerünk olyan embereket, akik különösen lehangoltak ebben az időszakban. Minden évben megtapasztalom, hogy azok, akiknek kusza, rendezetlen magánéletük, zűrös viszonyaik vannak, az advent közeledtével egyre harapósabbak, elviselhetetlenek lesznek.

A karácsony ugyanis tükröt tart elénk. Összegez, számvetésre késztet, lelassít. A sok családi, baráti összejövetel vagy épp ezek hiánya rámutat kapcsolataink minőségére. Arra, hogy tudunk-e, akarunk-e szeretetet adni vagy épp elfogadni. Egyáltalán: van kivel megosztani az ünnepet?

Vannak, akik reménnyel tekintenek a karácsony felé, és óriásit csalódnak az ünnep után. Üresnek érzik magukat, mert vártak valami pozitív érzelmi többletet, és azt nem kapták meg. Egyedül ünnepelni is kemény, legbelül mind tudjuk, hogy az ünnep kellékei, díszei nemcsak formaságok, hanem varázserővel bírnak, de ahhoz is kell a lelkierő, hogy mindezt csupán önmagunkért megtegyük.

A karácsony komoly stresszfaktor is. Zsonglőrködés az idővel, pénzzel, energiával.  Már bemenni egy plázába is kihívás: hatalmas a tömeg, mindenki frusztrált, az árak pofátlanok. Ha jobban belegondolunk, az ajándékbontás csak néhány pillanat, és általában nem is ez a legemlékezetesebb az ünnepből. Akkor meg minek görcsölni rajta?

o-christmas-garbage-facebook.jpg

Bár a lelki segélyszolgálatok telefonjai gyakran foglaltak ebben az időszakban, az tévhit, hogy karácsonykor megugrik az öngyilkosságok száma. Az ünnepek elteltével érezhető némi emelkedés: ezt a tudomány a „megtört remény hatásának” nevezi.

Hajlamosak vagyunk egyébként azt hinni, hogy a sötét, barátságtalan téli hónapokban többen dobják el maguktól az életet, azonban a statisztikák mást mutatnak. Világszerte a késő tavaszi és a nyári időszakban ugrik meg az öngyilkosságok száma. Hogy mi ennek az oka? Sok kutató úgy véli, a téli hónapokban kevésbé intenzívek az emberi kapcsolataink, hajlamosabbak vagyunk a begubózásra. Kevesebb kapcsolat a külvilággal, kevesebb konfliktus – ez alól tényleg a karácsony a kivétel, amikor egy asztalhoz ül mindenki, akinek elvileg szeretnie, becsülnie és tisztelnie kell(ene) egymást.

A depresszió betegség, vegyük komolyan, irány a szakember, ha úgy hozza az élet, a karácsonyt azonban nem érdemes gyűlölni. A Remény ugyanis akkor is megszületett a betlehemi istállóban, ha vannak, akik ezt nem így érzik.

A bejegyzés trackback címe:

https://f5blog.blog.hu/api/trackback/id/tr1813516427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása