A férfi, aki a szemedbe néz először.

Tisztázzuk, még ha azt is hiszed, hogy először a szemedbe nézett, nem így van. A másodperc ezredrésze alatt ugyanis tetőtől-talpig leszkennelt, ráadásul többször. Tuti.

A férfi, aki a kedvenc sorozatodat nézi veled, mondjuk Forma-1 helyett.

Engem a foci még úgy-ahogy magával ragad, már ha nem egy megyei harmadosztályt kell néznem, hanem mondjuk EB-s magyar meccset. De azt valószínűleg sosem fogom megérteni, mi a jó abban, hogy versenyautók köröznek egy aszfaltpályán legalább ezerszer. A férfiak legtöbbjének ezzel szemben példátlan örömet okoz száguldó versenyautók éjjeli lepkéhez hasonló körözését vizslatni, és képesek érte bármilyen más foglalatosságról lemondani. Sőt, még csöndben is kell maradni a közvetítés alatt, számomra megfejthetetlen okból kifolyólag. Azok a férfiak viszont, akik ehelyett veled néznek sorozatot, olyan ritkák, mint az angonoka teknősök.

A férfi, aki kimegy a szobából, ha szellentenie kell, és egyáltalán nem találja viccesnek a fingós poénokat.

A férfiak genetikailag vannak kódolva arra, hogy minél hangosabban eregessenek. Biztosan azért, mert közkeletű hiedelem köreikben, hogy ha kicsi ideig is bent marad a lég, az visszafordíthatatlan egészségkárosodást okozhat. Ezért eregetnek nyíltan mindenkor, ha a szükség úgy hozza. Azok viszont, akik nem teszik, megbecsülést és különleges bánásmódot érdemelnek. Ha ráadásul még az ezzel kapcsolatos poénokat is szájhúzva kerülik, igazi kincsnek kell őket nyilvánítani.

A férfi, aki lehajtja a WC ülőkét.

A férfiak emancipációjához tartozik, hogy felhajtsák, és úgy hagyják. Többektől hallottam, ha nekünk jogunk van lehajtani, nekik joguk van felhajtani.

A férfi, aki más cipőt vesz, mint amilyen az előző pár lábbelije volt.

Lehet, hogy egy férfi élete kockázatos vállalkozások során alapul, akár élete árán is megvédi szeretteit, pénzügyi halálugrásokat hajt végre és győztesen kerül ki belőlük, bármilyen nehézséget bevállal, ha a szükség úgy hozza, egyet azonban nem tesz meg: nem vásárol másfajta lábbelit, mint a már jól bevált előző. A férfiakban ebben a kérdésben a kockázatvállalás csírája sincs meg, hűségesebbek a cipőjükhöz, mint az albatroszok a párjukhoz. Aki mégsem ilyen, ritka, mint a kriptonit a Földön.

A férfi, akinek fontosan a dátumok és évfordulók.

Csúnya dolog lenne felróni nekik, ez a rész nem is kritika, inkább puszta ténymegállapítás. Szerintem a legtöbben nem is értik, hogy mi a nők baja ezzel a fajta feledékenységgel. Azok viszont, akik nemcsak megjegyzik, de meg is ünneplik a számunkra fontos alkalmakat, egyértelműen top kategóriába sorolandók.

A férfi, aki észreveszi, ha új a frizurád/sminked/és úgy általánosságban bármi rajtad.

A férfiak nem foglalkoznak apróságokkal, ők a világegyetemet teljes egészében fogadják be és élik át. Ezért is nehéz észrevenniük, ha új a hajszíned. Ha összetalálkozol egy olyan emberrel, akinek éleslátása kiterjed az apró részletekre is, vedd férjül azonnal!

A férfi, aki tudja a választ a „mi legyen az ebéd” kérdésre.

- Édesem, mi legyen az ebéd?

- Csirkemell kucsmagombás veloutével, utána pedig egy finom citromos pitére gondoltam.

Mindeközben a valóságban:

- Édesem, mi legyen az ebéd?

- Fogalmam sincs – szól a hümmögés.

- De mégis, unom, hogy mindig nekem kell kitalálnom! Segíts már! – csattan fel a nő, mintha ez bármin is változtatna a későbbiekben.

- Fogalmam sincs, és különben is, ha nem vagyok éhes, képtelen vagyok megmondani, mit kívánnék enni három óra múlva – hangzik a kérlelhetetlenül logikus válasz.

- Jó, akkor tavaszi zöldséglevest csinálok rakott padlizsánnal – nyugszik bele a megváltoztathatatlanba a nő.

- Ne már! Utálom a padlizsánt, és tudod, hogy nekem kell a hús…

A férfi, aki szerint a kaja hús nélkül is étel.

Az előző kérdéskörből adódik a következő pont. A húsfogyasztás évezredes múltra nyúlik vissza a férfiaknál. Valószínűleg az ősember is arra a következtetésre jutott, hogy a bogyókat egyék csak a nők, nekik jár az a mammut farhát, ha már annyira melós volt a vadászat.

A férfi, aki szeret borotválkozni.

Kérdezd meg az első randin, szeret-e borotválkozni. Ha igen a válasz, máris kapd elő az esküvői prospektust a táskádból, és kezdjétek el tervezni a lagzit.

A férfi, aki szerint a zokni fontos darabja a megjelenésnek.

Szerintem ez biológiai okokra vezethető vissza, a férfiak többségének valószínűleg valamilyen evolúciós okból kifolyólag nem fontos, milyen zokni van a lábán.

A férfi, aki tudja, hogy a pedikűr nem egy egzotikus állatfaj.

De legalább zoknival elrejthetőek a hiányosságok…

A férfi, aki észbe kap, mielőtt elkezd vakarózni khm… ott lent.

Valószínű, hogy amikor a férfi viszketni kezd, az agy vakarózásért felelős része kikapcsolja a felettes ént. Csakis ennek tudható be, hogy az erősebb nem tagjai minden fenntartás nélkül bárhol képesek ezt a tevékenységet végezni. Aki olyan példánnyal találkozik, akinek fejlett tudata vészjelzések kíséretében megálljt parancsol a kezeinek viszketés esetén, tartsa meg magának örökre!

A férfi, aki szerint az orrszőr nem a bajusz része.

Csini a szakáll és bajusz kombó. Sőt, szexi. De azért húzzuk meg a határt…

A férfi, aki nem tárja szét a lábát jógikat megszégyenítő terpeszbe, ha leül.

Tömegközlekedési eszközön gyakori látvány. A szemben ülő hím, lábait szétvetve terpeszkedik. Láthatóan kényelmesen ül, mindene elfér, bőven adott magának helyet. Elhiszem, hogy kell a tér, de abban is biztos vagyok, hogy egy leheletnyivel visszafogottabb formában sem szorulnának össze az utódlásért felelős szervek. A szolidabb ülőpozíciót választó férfiak ezért kerültek fel erre a listára. Mert nem mindennapiak, az tuti.

A férfi, aki nem az asszonyon keresi a saját holmiját.

Teljesen mindegy, hogy nős, barátnős, vagy az anyukájával él, a férfiak semmit sem tesznek el. A férfiak mindent a helyükre pakolnak, és ha nem találják, akkor az azért van, mert a velük élő nők galád módon megint elrakták a cuccaikat a helyéről.

A férfi, aki úgy gondolja, hogy a nők jól vezetnek.

Igazi kincs.

A férfi, aki követi az összeszerelési útmutató lépéseit az ösztönei helyett.

Kérem, írjon, aki ismer ilyen embert.

A férfi, aki szerint létezik bőrápolás.

A bőrápolás olyan, mint a balett. Női dolog. Aki szerint nem, az méltán kerül fel erre a listára.

És végül: a férfi, aki szereti, ha a tányérjáról csipegetsz.

A férfiak talán mindössze az első randin tűrik el, hogy belekóstolj az ételükbe. De akkor is csak azért, mert be akarnak vágódni. És amíg te csillogó szemmel kóstolgatod az ő választását, addig embered halántékán apró cseppek ütnek ki, keze ökölbe szorul, és legszívesebben rád ordítana, hogy ugyan már miért nem rendeltél te is ilyet, ha ennyire ízlik. Aki önként és dalolva adja oda az utolsó falatot, talán nem is létezik. Ha igen, valaki már lecsapott rá, és épp csipeget a tányérjáról.