- Lineth -

Az az igazság, hogy nem lehetünk teljesen őszinték. Soha. Van az a szint, amikor bezárul a hetedik ajtó, és ami mögötte van, az csak az enyém.

Teljesen őszintének lenni lehetetlen.

Én sem tudom elviselni, te sem tudod elviselni. Ha azt hiszed, hogy igen, akkor hazudsz önmagadnak.

Teljesen őszintének lenni felelőtlenség.

Teljesen őszintének lenni önzőség.

Teljesen őszintének lenni botorság.

Természetesen – mielőtt nekem ugranátok -, nem az őszintétlenségre és hazugságra buzdítok. Csak felhívom a figyelmet: kivételes esetekben a felelőtlen őszinteségi roham inkább nárcisztikus ömlengés, mint a másik tiszteletben tartása.

Van az úgy, hogy az igazságot egész egyszerűen nem tudhatja meg a másik. Minek? Azért, hogy szenvedjen? Változtatni nem lehet rajta, megtörtént. Elviselni sem lehet.

Nehéz, ugye? Főleg, hogy egyedül kell boldogulnod. Cipeled a terhet, és nem oszthatod meg a másikkal. Pedig mennyivel könnyebb lenne elmondani! Leadni belőle, átrakni a másik vállára. Olyan átkozottul nehéz!

De a másik nem tudna vele mit kezdeni. Az igazság kezelhetetlen. Csak megoldatlanság, és szenvedés várna rá. A helyzet nem javulna. Csak neked lenne könnyebb. Ha szereted, nem mondod el neki.

Micsoda kegyetlenség, nemde? Mondhatnád, hogy az őszinteség a legfontosabb dolog a világon, és a tisztelet se kutya, és akkor is, és egyébként, szóval el kell mondani. De az igazság, hogy ez csak neked lenne jó, a másiknak nem. És tényleg van az úgy, hogy hallgatsz, ha szeretsz.

Persze fontos, hogy többet ne kövesd el a hibádat. Hazugságban nem lehet élni. De néha igenis el kell temetni az igazságot. Jó mélyre. És nem szabad kiásni.

A legjobb megoldás természetesen, hogy nem teszünk olyat, amit titkolni kell. De fontos annyira őszintének lenni – legalább magunkhoz -, hogy beismerjük, nem vagyunk tökéletesek. Követhetünk el hibákat. Ilyenkor nem hamut kell szórni a fejünkre, hanem végiggondolni, hogy mi vezetett idáig, és a jövőben kerüljük a veszélyes zónát. Mást nem tehetünk.

A téma másik fontos kérdésköre a magánszféra. Volt egy fiú, aki megsértődött azon, hogy nem akartam beengedni a legtitkosabb gondolataimba. Ő azt mondta, egy kapcsolat akkor ér valamit, ha mindent tudunk egymásról. Fenét! Szerintem van a kitárulkozásnak egy határa, amit nemcsak hogy nem kell, de nem is érdemes átlépni. Hol marad akkor az izgalom?

És egyébként is. Én bizony nem akarom a másikat úgy ismerni, mint saját magamat. Adj nekem titkokat, engedd, hogy felfedezzelek. Adj nekem képzelőerőt, adj nekem merengeni valót! Adj nekem igazat, és adok neked igazat. Adj nekem őszinteséget, és adok neked szeretetet. Adj nekem szeretetet, és adok neked őszinteséget. Vigyázok majd rád, és vigyázz majd rám, védj meg, és én hálás leszek annyira, hogy védelek téged. Ilyen egy kapcsolat. Barátság, szerelem, család. Ugyanaz másképp.

Én én akarok maradni, te pedig legyél te. Két külön hatalom. Így legyünk királyság.