macassy

- És az anyukájuk meg az apukájuk sem tudta, hogy itt vannak?

- Nem lehetett őket rendesen eltemetni, a kommunisták nem engedték. Csak elföldelték őket.

Még kislány voltam, amikor először vittek el a szüleim az Új köztemető 301-es parcellájához. Testvéreimmel megilletődve álltunk a kopjafák között, és értetlenül. Mert egy gyerek is tudja, a végtisztesség mindenkinek jár. A hősöknek meg több is.

A gödrök eredetileg alig 80 centiméter mélyek voltak, kivéve Nagy Imre miniszterelnököt és a társaiét, őket külön utasításra egészen mélyre kellett ásni.  Mert ilyen paranoid félelem lakik a zsarnokok lelkében.

Urbán Tamás fotója a parcella feltárását megelőzően

Különös kegyetlenség kell ahhoz, hogy jeltelen sírokba, álnéven vagy névtelenül hantoljanak el embereket. 1956 mártírjaival ez történt: a sírkert félreeső, gazos, elvadult részét szemelte ki nekik az államhatalom, a kísérteties helyet évtizedekig sorompó zárta el, október 23-án pedig rendre fokozottan figyelték a titkosrendőrök a környéket, ahol arccal lefelé – ahogy a bitófáról a ládákba rakták a holtakat - összekötözött kézzel nyugodtak azok, akik azt mondták, elég volt. Hiába, valahogy mindig lett koszorú, mindig égett mécses a 301-es parcellában.

A nagyapám és a húga politikai fogoly volt, koholt vádak alapján tartóztatták le őket, koncepciós perben ítélték el őket.

A „kihallgatásokról” csak annyit: a két testvért úgy összeverték az ávósok, hogy utána nem ismerték fel egymást.

Az öcsém kikérte a levéltárból mindazt, amit a hangyaszorgalmú ügynökök a szocializmus évei alatt összeszedtek a nagyapámról. Több száz oldalnyi dokumentumot találtak. Szó szerinti jegyzőkönyvek, és ezeknek ellentmondó szerkesztett kihallgatási jegyzőkönyvek. A dátumokból kiderül: szinte naponta vallatták valamiről, amit el se követett, ami igaz sem volt. Sokat veszített, sokat elvettek tőle. Nem lehetett boldog fiatal férj, kisgyerekes apuka. Nem volt ott, mikor apám megtanult járni, beszélni, mikor elkezdte az iskolát. A börtönben mesekönyvet rajzolt neki, de évekig nem ünnepelhette meg családi körben fia születésnapját, felesége névnapját.

Nem volt könnyű ember a nagyapám, felnőttfejjel sem egyszerű megérteni némely döntését, de tagadhatatlan, hogy a múltja bennünket, az unokáit is meghatároz. Sok oka lehetett annak, hogy a szüleim fontosnak tartották, hogy akkor, amikor már legálisan meg lehetett tenni, három kicsi gyereküknek megmutassák a 301-es parcellát. Az egyik talán a nagyapám volt és a húga.

Sok év telt el a fent idézett párbeszéd óta, de a torokszorító érzés mindig visszatér, valahányszor elmegyek a 301-es parcellába. Mindig van koszorú, mindig ég mécses. És ahányszor csak megtapasztalom, vannak látogatói a temető egykori gazos, gondozatlan részének, egy kicsit mindig valami örömféle költözik belém. Hogy sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, nem jöhet többé olyan világ, ahol arccal lefelé, embertelen módra földelnek el másokat.