macassy

Szeretném előre leszögezni, hogy én szeretem a karácsonyt. Imádom az illatait, a készülődést, örömmel bíbelődöm a csomagolással, dekorálással, de ami a legjobban bejön, az a jó kis fészekmeleg, amit ilyenkor érzek. Együtt lenni ráérősen azokkal, akik igazán fontosak. Megsejteni valamit a Csodából, ami gyerekként természetes volt, ma meg már ajándék.

Szeretem a ráhangolódást is az ünnepre. Minden évben van adventi koszorúnk, ablakdíszünk, ajtókoszorúnk, sütünk mézeskalácsot is – szóval megadjuk a módját a karácsonynak.

forrás

Azt viszont nem szeretem – és nem is értem, ha jobban belegondolok – hogy vannak, akik már november elején rágyúrnak a karácsonyi dekorra. Akik már az egész hónapot a karácsonynak szentelik, feldíszítik a lakást – akár három-négy héttel advent előtt –, és már december közepén áll a karácsonyfájuk is. Úgy sejtem, egyelőre ők vannak kisebbségben, de azért engem elgondolkodtat ez a jelenség.

Mélyen hiszem, hogy mindennek megvan a maga rendelt ideje. A hétköznapoknak éppúgy, akár az ünnepeknek. Ez a váltakozás ad egyfajta jóleső ritmust az életünknek, érezzük, hogy megint eltelt egy év, de közben valahogy mégis harmóniában vagyunk az idő múlásával.

Nyilván a fogyasztói társadalomban élve az ember nem tud egykönnyen leválni a plázákba már október végén alattomosan begyűrűző karácsonyi láztól. Van olyan lakberendezési és konyhai kiegészítőket áruló üzlet, ahol már ősszel beszerezhetjük a gömböket, égősorokat a fára, és a svéd bútorüzlet ünnepi kínálatát is megtekinthetjük már akkor, amikor a télikabátok még a szekrény mélyén lapulnak.

Értem én a kereskedelem mozgatórugóit, de akkor is kiakaszt, hogy mire eljön az advent, már úgy érzem, hogy menthetetlenül le vagyok maradva, mert a karácsonyfatalp még a padláson gubbaszt, és nemhogy nincs kinn hetek óta az ünnepi díszkivilágítás a kertben, de azt se tudom, hol az égősor.

Persze nem akarok képmutató lenni: fejben már én is gyűjtöm az ajándékötleteket, nem szeretek ugyanis céltalanul bóklászni a zsúfolt boltokban,és már most próbálom úgy szervezni az életünket, hogy a decemberi hétvégékbe beleférjen az ünnepre való ráhangolódás, de a képzeletbeli startpisztolyt csak advent első vasárnapján sütöm el. Mert akkor van itt az ideje.

Advent. Eljövetel, várakozás. Gyönyörű, varázslatos, titkokkal és ígéretekkel teli szakasza az évnek. Attól, hogy már kapható rénszarvasos mézeskalács dísz és ablakba való, világító csillag, még nem kezdődött el.