macassy

Egyszer azt olvastam valahol, hogy az emberek nagy részét már öt perc után zavarja a csend. Nem hittem el, amíg nem próbáltam ki. Ha gondolod, állítsd be a telefonod ébresztőóráját úgy, hogy öt perc múlva csörögjön, és aztán figyelj. Légy csendben, ne csinálj semmit. Csak lélegezz.

Elég hangos ez a XXI. század, szinte soha nincs csend a napjainkban. Zaj van a munkahelyen, zsizsegünk otthon is, folyton megy a tévé, a rádió, valaki épp sorozatot néz a laptopon, pittyeg a telód, mert jött egy email, ja, amúgy az információs zaj is iszonyú tud lenni. Valami mindig zúg egy gépesített háztartásban – ha más nem, a hűtő néha belenyekken a világba. A buszon, metrón – ha a jármű hangját nem számítjuk – lehetne csend, de teszünk róla, hogy ne így legyen. Érdemes megszámolni, hányan hallgatnak zenét körülöttünk, zajba burkolózunk a külvilág elől.

Mielőtt elkattintanál, gyorsan leszögezném, gyakran hallgatok rádiót utazás közben, és nem tettem némasági fogadalmat otthon sem, pedig néha volna rá igény, mert időnként be nem áll a szám.

A csend azonban fontos. Lehetőség az önmagunkkal való találkozásra. Vagy Istennel, ha szeretnéd, elvégre az imához is kell a csend.

A tudósok 2013-ban egereken végeztek kutatást, amelyben azt vizsgálták, hogy milyen hatással vannak a különböző hanghatások az agyra. Azt tapasztalták, hogy napi két és fél órányi csendszakaszt követően új sejtek fejlődtek ki a hippokampuszon – azon az agyi részen, amely leginkább felelős a tanulásért, a memóriáért és az érzelmekért.

Ha csendben vagy, az agyad olyan, mintha üresjáratban lenne: ahelyett, hogy befogadnád és feldolgoznád azt a sok információt, amit a külvilág küld, elkezdesz befelé figyelni. Merengsz. Ábrándozol. Bámulod a nesztelen, puha hóesést. Percekig kavarod a teádat. Emlékezel. Új ötleteid lesznek. Kérdezel magadtól. És lehetőséged van meghallani a választ.

Ha csendre vágysz, keresned kell, meg kell teremtened magadnak. Ez nem baj, de jó, ha tudatosítod.

Sokan félnek a csendtől, mert előhozza a kételyeket, és érzékelteti a távolságot két ember között. Már közös témánk sincs – rettegnek ettől, és „túlbeszélik az életüket”, csak nehogy szembesülni kelljen valamivel, amivel nem akarnak.

A csend nem félelmetes. Elvezet magadhoz. Összeszedettséget ad. Felfrissít. „Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele” – Ottlik Géza sorait egy karthauzi szerzetesekről szóló kiállításon olvastam először. Találó párosítás.

Aki rendszeresen olvas minket, az tapasztalhatta, hogy karácsony óta csend van a blogon. Töltekeztünk, építkeztünk, dolgoztunk, inspirálódtunk, volt okunk a némaságra. Most megtörtük a magunk teremtette csendet, és jól esett ismét hallatni a hangunkat.

Jelen vagyunk, készek a folytatásra.