macassy

A tikkasztó hőség lelassít, ha akarjuk, ha nem. Elhagyjuk a felesleges köröket, a nagy melegben nincs erőnk mindenre, és csak a lényeges dolgok maradnak. Valami hasonló történt Béni Gabriellával is, aki az üzleti világot cserélte fel a kerámiázásra.

Egy jól működő multis karriert hagytál ott a kerámia kedvéért. Hogyan is történt mindez?

Ez az egész egy hobbinak indult. Körülbelül 10 évvel ezelőtt a Szépművészeti Múzeum környékére költöztem, és ott olvastam egy hirdetőtáblán, hogy az intézményben lehetőség van felnőttek számára agyagozni, alkalomszerűen, minden elköteleződés nélkül. Ez nagyon megtetszett nekem, úgyhogy elkezdtem. Ahogy oda beléptem, azt éreztem, hazakerültem. Kezembe vettem az agyagot, és már akkor tudtam, hogy ez innentől kezdve az életem része lesz.

Korábban foglalkoztál már agyaggal?

Nyolcéves koromban Szegeden, ahol akkoriban a családommal éltünk, jártam egy kerámia tanfolyamra, de érdekes módon ez teljesen kitörlődött az emlékeim közül, és csak sokkal később bukkantak fel bennem ezek a képek. Nem is tudom, annak idején miért hagytam abba, valószínűleg a sport miatt. 40 éves voltam, amikor elkezdtem a felnőtt kerámia csoportba járni, tehát gyerekkorom óta elég sok idő telt el úgy, hogy nem fogtam agyagot a kezembe.

A kézműveskedés egyébként mindig jelen volt az életemben, és elég sokat varrtam is. Amióta felnőttfejjel újra megismerkedtem az agyaggal, sokféle korszakot és technikát szeretek, de a legjobban a honfoglaláskori Kárpát-medencei kerámia és fémművesség forma- és motívumvilága nyűgöz le.

Hogyan lett belőled „hivatásos” keramikus?

Két évig jártam a múzeumba, nyaranta pedig tematikus táborokban vettem részt. Egy alkalommal egy keramikusnő tartott bemutató órát a bronzkori kerámiákról, és elmesélte, hol tanult. Tulajdonképpen ennek a hatására kezdtem el én is a továbblépésen gondolkodni, és így jutottam el a Kerámiaparkba, ahol hetente egy estén tanultuk együtt a különböző díszítési, formázási technikákat. Egy idő után a tanárunk vetette fel, hogy szerezzük meg a szakmát. Szinte mind belevágtunk. Akkor már otthon is gyakoroltunk, és elméleti órákra is jártunk.

Mikor hagytad ott a munkádat a kerámiáért?

Én műszaki területen dolgoztam, a munkánk szorosan kapcsolódott az építőiparhoz, amikor beütött a válság, azt komolyan megéreztük, a forgalmunk nagyon visszaesett. El kellett kezdenem a jövőmön gondolkodni. Végül úgy döntöttem, létrehozok egy alkotóműhelyt, és csakis a kerámiának szentelem az időmet. 2013-ban búcsút vettem a munkahelyemtől – akkor egyébként már egy éve megvolt a műhelyem. Emellett nagy megtiszteltetés számomra, hogy tagja lehetek az Archaika Egyesületnek.

Forrás: Kerámiapark facebook oldala

Gondolom, elég nehéz lehetett meghozni ezt a döntést.

Egy egzisztenciális biztonságot cseréltem le egy jóval szabadabb életre. A szüleim aggódtak, tudják, hogy a művészetből nehéz megélni, én viszont olyan alkat vagyok, hogy szeretek belevágni ismeretlen dolgokba. Természetesen a realitás talaján megmaradva: az üzleti életben dolgozva meg tudtam takarítani annyi pénzt, hogy két évig legyen tartalékom. Arra gondoltam, ennyi idő alatt ki kell derülnie, hogy működőképes-e, amit szeretnék.

Tanfolyamokat, magánórákat is tartasz, feltűnt nekem, hogy a meditatív kerámia elnevezést használod a hirdetésekben. Mit értesz ez alatt?

Semmit nem szeretek hagyományos módon végezni, ez az egész életemre igaz.

Az alkotás, legyen az bármilyen művészeti tevékenység, kisöpri a stresszt az emberből, helyrebillent.

Az agyagozás, mivel egy része elég monoton folyamat, sok ismétlődéssel, segít elmélyülni. Agyagozni mindenki tud, az is, akinek nincs kézügyessége, az alapokat elég könnyű elsajátítani. Akik eljárnak hozzám, vagy itt ragadnak, és megszeretik ezt a tevékenységet, vagy rádöbbennek, hogy szükségük van arra, hogy alkossanak, de valami más területen. Volt olyan tanítványom, aki úgy érkezett, hogy azt állította, neki nincs kézügyessége, de néhány alkalom után kiderült, hogy nagyon is tehetséges. Járt hozzám egy hölgy, aki vett ugyan néhány órát, de ma már nem foglalkozik a kerámiával. Ő itt töprengett el azon, hogy a száraz könyvelői munkája mellett szüksége van egy kreatív, megnyugtató kikapcsolódásra. Őt az agyagozás vezette vissza egy énekkarba, ahová korábban már járt.

Gyerekeknek is tartasz foglalkozásokat. Miben más a velük való közös munka?

A gyerekek nagyon kreatívak, ösztönösen ráéreznek mozdulatokra. Ez a gyakorlatban sokszor azt jelenti, hogy az a technika, amit egy felnőtt tanítványomnak meg kell mutatni, nekik természetes. Nekiállnak, és zsigerből jól nyúlnak az agyaghoz. Mi, felnőttek tanulhatunk tőlük – és ez nem csupán az agyagozásra igaz.

Mit változtatott benned a kerámiázás?

Rávezetett arra, hogy lehet egy stresszel teli, nagyon kötött világban úgy élni, hogy a szabadságélményt tapasztalja meg az ember. Azt csinálom, amit szeretek, és örömet okozok vele másoknak. Ez egy sokkal egészségesebb lelkiállapotot eredményez. A saját életemben azt tapasztaltam, hogy a nehézségekből csak én tudom magamat kihúzni, hiába várok külső segítségre, a megoldáshoz elsősorban én kellek. Az emberek szüntelenül fogódzókat keresnek, egy csomó pénzt és időt fordítanak erre. Ezek csak egy ideig-óráig működnek: a mester, a guru, a pap, az önsegítő könyv, a pszichológus mondatai jól jönnek ugyan, de a problémákat csak mi magunk tudjuk megoldani. Ehhez a felismeréshez lehet kulcs a kerámiázás is.

Egy kreatív, alkotó tevékenység komoly katalizátor lehet a problémák leküzdésében is, mert ad egyfajta belső nyugalmat, szabadságot. Ha ez megvan, akkor ahhoz is lesz erő, hogy a nehézségeket is kezeljük.

Mi itt a műhelyben sokszor küzdünk az agyaggal, a kezünkben néha nem akar összeállni az a forma, amit fejben elképzelünk. Ez nem jó, nem tudom megcsinálni – mondjuk ilyenkor, amire Te csak annyit válaszolsz: akkor csináld jóra.

A jó az egy relatív fogalom.  Az a tárgy, amit én szépnek, befejezettnek látok, az a te szemedben lehet tökéletlen és félkész – vagy épp fordítva. A mai társadalom, a mai világ ezzel teljesen ellentétes, sémákat kényszerít ránk.

Nemcsak másokat tanítasz meg az agyaggal bánni, hanem vásárokra jársz, ahol az általad készített termékeket árusítod. Hol lehet Veled találkozni idén nyáron?

A z Archaika Egyesülettel minden évben ott vagyunk Kapolcson, a Művészetek völgyében, ez a néhány nap mindig óriási élmény. Győrben a Barokk esküvőn is árusítunk, oda is visszajárunk évek óta. Augusztus 20-án pedig a Mesterségek ünnepén is lesz egy standom, ez is hagyomány már.

Ha szeretnéd megtapasztalni, milyen a meditatív kerámia, itt eléred Gabit. Mi még sokáig beszélgettünk, de már diktafon és jegyzetfüzet nélkül. Agyaggal a kezünkben, kilépve a MUSZÁJ és a KELL birodalmából.