A döntéshelyzet sokszor gyötrelmes, fárasztó. Ha forgolódtál már álmatlanul egy-egy elhatározás után, ha képes voltál esetleg hónapokat, netán éveket vacillálni valamin, akkor ezt neked írom.

Valaki szerint gondolkozz, majd dönts. Valaki szerint hallgass az érzéseidre, sosem csalnak. Simán vérre menő vitába keverednél az egyik kijelentés mellett? Ne tedd! Mindkét tábornak igaza van. Ugyanis, ha nem keverjük össze a fogalmakat, akkor egészen egyértelmű lesz, hogyan kell egy döntési folyamatot felépíteni, akár gyors választásról, akár lassabb folyamatról legyen szó.

A see-feel-change (nézz, érezz, változtass) tanács a legjobban ragadja meg a problémát. Ugyanis az érzések éppoly’ fontosak, mint a gondolkodás, a végén pedig elengedhetetlen a változtatás. Ez az a három összetevő, amely A-ból B-be juttat.

Sosem úgy látjuk a dolgokat,

ahogyan vannak.

Úgy látjuk,

ahogyan mi vagyunk.

Láss, ne csak nézz. A különbségtétel elengedhetetlen. A történések semlegesek a maguk valójában. Attól válnak valamilyenné, ahogy te viszonyulsz. A legnagyobb katasztrófa is távoli dráma, a legszebb öröm is érthetetlen, ha semmilyen kapcsolatod sincs vele, nem azonosulsz. Láss, vedd észre, ha projektálsz, vagyis a saját belső világodat vetíted ki. A félelmeidet, emlékeidet, tapasztalataidat, előítéleteidet, neveltetésedet. Mert ekkor adott dolog elveszti önmaga egyedi jellegét, és azzá alakul, amit te látni akarsz benne. Ezzel a folyamat eleve vakvágányra kerül, hiszen nem a valóság lesz előtted, hanem a saját mozid. Tehát egyértelmű, hogy nem az adott dologról döntesz, hanem arról, amit te gondolsz róla. Az ilyen elhatározás fals, hamis, és félrevisz.

Ha látsz, de nem érzel, akkor is vakvágányra kerülsz. Pusztán aggyal nem lehet optimális döntést hozni. A mérlegelés elve egy hallatlanul kimerítő és végtelen folyamat, ami arról szól, hogy belepakolsz az egyik serpenyőbe, aztán a másikba, aztán megint jön egy érv az egyikbe, aztán a másikba, és ezt az idők végezetéig is folytathatnád. Mindig, ismétlem, mindig lesz a contra mellé egy pro érved is. Lezárhatatlan a folyamat, őrlődést hoz, de megnyugtató megoldást nem.

Érzésből dönteni nem azt jelenti, hogy meggondolatlanul cselekszel, a pillanat kénye-kedve szerint. Érzésből dönteni azt jelenti, hogy képes vagy ránézni a problémádra a maga valójában, a helyére teszed a történést, majd odafigyelsz arra a legbelső jelre, ami ekkor, ebben az ezredmásodpercben felbukkant benned. Ezt kell elfogadnod. Ez az érzés egészen egyértelmű, tagadhatatlan és világos, még akkor is, ha pillanatnyilag vagy hosszas rágódás után is nehéz elfogadnod. A kivitelezést a saját tempódban kell megvalósítanod, de az a tapasztalatom, hogy hosszas töprengés után végül úgyis az lesz, ami már a legelején érzés szinten megszületett.

Nos, ha levetkőztetted a problémát, ha kihámoztad a lényegét, tisztán és előítéletmentesen rálátsz, akkor ezen a ponton lehet mentálisan is mérlegelni. Nem a döntést, hanem a megoldási folyamatot. Az utat, a következményeket, amik a választásoddal járnak.

Ránézni, milyen cselekvési stratégiákat igényelnek a következmények, felépíteni egy tervet a hogyan továbbra.

A döntés definíciója, hogy ha elhatároztad magad, akkor nem érzel megbánást és bizonytalanságot. A döntésben az ember lelke megnyugszik, mert megszületik a belső bizonyosság, hogy ennek így kell lennie.

See, feel, change.

Láss, érezz, változtass! Legyél őszinte önmagaddal, lépj ki a kerékvágásból, hagyd el a megszokásaidat, legyél bátor! Meglátod, nyugalmat hoz ez a stratégia!