- macassy -

Lassan siklik a vízen, ráérős, esetlen mozdulatokkal. Rózsaszín úszósapkát visel, lila úszódresszel. Háton úszik, tömzsi karjai rossz ritmusban váltják egymást. Messziről inkább csak kapálózásnak tűnnek a mozdulatai, de azért egész jól halad. Én a partról figyelem őt. Visszanéz rám. Mandulavágású szemeivel leplezetlenül, hosszasan bámul – annyira, hogy kezdem kényelmetlenül érezni magam, minek néz ez engem, nem is ismerem, ráadásul nem is tudok semmit se kiolvasni a tekintetéből.

Folyton nekiütközik a szemközti sávban úszó idősebb hölgynek, aki ettől egyszerre rémül meg és sértődik meg. Virágos úszósapka a hatvanas évekből, kikandikáló jujvörös haj, vérfagyasztó smink. Fejét arisztokratikusan kitartja a vízből, láthatóan pofátlanságnak tartja, ha a klór az ő szemét is csípni meri. Ideges lesz, ahányszor a lány a közelébe ér. Ütődött, látszik is rajta, minek hozzák az ilyeneket ide.

Úgy alakul, hogy mindhárman egyszerre tusolunk le. Szakadt, szocreál helyiség, vízköves csapok, zuhanyrózsa tán sose volt, lapos oldalpillantások, bénázás a törülközővel, narancsbőröm van, löttyedt a fenekem, nagy a hasam, tök ciki, remélem, nem néz ide senki. A rózsaszín sapkás lány nem zavartatja magát, pedig jókora fölösleg van rajta. Kicsit aránytalan a teste, pókhasa van, de nem szégyellős. Sikongat a meleg víz alatt, és nagyokat kacag. Megszólít, rám nevet. Patrícia vagyok, és szeretek lubickolni – kiáltja a világba. Félszemmel látom, ahogy a vöröshajú matróna összerezzen. Csak ide ne jöjjön.

Pechje van. Az öltözőben egymás mellett van a szekrényük. Patrícia nem zavartatja magát. Anyaszült meztelenül pakolgat, egymás mellé rakja az összes cuccát. Zokni, bugyi, melltartó, pulcsi, nadrág, táska, nesszeszer, hajszárító, fésű, és egy külön szatyor a vizes holmiknak. A matróna a pad peremére szorul, nem igaz, hogy nem veszi észre magát, tökhülye ez a lány. Undorodik Patríciától, a közelségétől, a holmijaitól. Iszonyú szégyellős is, ezért megkísérli a lehetetlent: csaknem fél négyzetméteren úgy megtörülközni és felöltözni, hogy egyetlen pillanatra se lássuk meg ráncos, aszott testét.

Jaj, de jó illatom van! Úgy fogja ezt imádni a szerelmem! Szeretem a szagomat! – mondja Patrícia, még mindig ruhátlanul. A tusfürdőtől van, magyarázza nekem, és meg is mutatja. Tropical dreams, hirdeti a felirat. Az orrom alá dugja a flakont, beleszagolok, mangó és papayaillat, némi kókusszal. Émelyítő, de Patrícia elég nyilvánvalóan nem így véli, mivel – biztos, ami biztos – ugyanilyen illatú testápolóval is bekeni magát. Ráérősen, kényelmesen – és meglehetősen bőségesen. Néhány perc elteltével krémtől fehérlik az egész teste. Büszkén körbetekint, majd odalép az idős nőhöz. A hölgy összerezzen, szinte már bebújik az öltözőszekrényébe a félelemtől. Néni, megszagolsz? – hangzik el a kérdés.