-macassy-

Ezt a nadrágot ma már nem veszem fel, mert ki akarom mosatni – csúszik ki a Férj száján a mondat, majd rögtön el is neveti magát. Elvégre nem kell ahhoz nyelvtudósnak lenni, hogy tudja, mekkora különbség van a mosni és a mosatni kifejezés között. Az eset röhögésbe fullad, a szennyes ruha meg a mosógépben végzi, ám a Feleség nem hagyja ennyiben a dolgot. Magyar szakot végzett, és a nyelvészet mindig is a szíve csücske volt az egyetemen. A férfiak és a ragozás pedig úgy tűnik, kimeríthetetlen téma, érthetetlen, miért is nem született még tudományos publikáció róla.

„A gyereked már megint elesett a biciklivel!” – hallotta a múltkor is egy apuka szájából egy játszótéren. A kissrác ránézésre kiköpött apja. „Hova tettük a mobiltelefon töltőjét, szívem?” – kérdi egy barátnőm férje, pedig a töltő ott lapul a szokott helyen, a táskában, ő maga pakolta be, csak elfeledkezett róla.

A pszichológia és a nyelvészet már hosszú évtizedek óta keresi a választ arra a kérdésre, hogyan is függ össze a gondolkodás és az emberi nyelv. „Gondolkodni és beszélni: voltaképpen egy. Gondolkodás nem képzelhető beszéd nélkül és megfordítva” – írja Babits Mihály, és valóban: szavaink tükrözik gondolatainkat, éppen ezért elszólásaink, elvétett mondataink akarva-akaratlanul árulkodhatnak titkos gondolatainkról, vágyainkról.

Orwell 1984 című regényében az újbeszél nyelvben bizonyos gondolatok kiirtására azt a módszert használták, hogy törölték a rájuk utaló szavakat a szótárakból, a kifejezések használatát pedig betiltották. Rémisztő az elgondolás: képzeljük el, mivé lenne például a világ, ha a türelem, a megértés, az elfogadás szavunkat eltörölné egy felsőbb hatalom… Vajon megváltoznánk-e a gondolataink, az érzéseink egymás iránt? – töpreng a Feleség, mikor a frissen mosott nadrágot teregeti, ám rögtön mosolyra is húzódik a szája, amikor megérzi a fahéj és a vanília illatát a konyhából. Creme brulée, a kedvence. Már megint, váratlanul, pusztán szeretetből, és olyan kreatívan, ahogy csak ő tudja - meglepte a Férj.