Mi az életcélod? Mit akarsz kezdeni az életeddel? Kérdezgetik a tiniket, akiknek természetesen fogalmuk sincs erről. Miért is lenne, kérdem én. Egy tizenhét éves ne is tudja ezt! Jó esetben ezer dolog érdekli, és még nem rontotta meg a korlátoltság nevű felnőtt-kór.

És a felnőttek? Ha mondjuk, tőlem kérdezik meg ugyanezt, szemlesütve vallom be az igazat: fogalmam sincs. Ezzel persze azt is beismerem, hogy még nem valósítottam meg, mert amit az ember nem ismer, nehezen tudja létrehozni.

Persze mondhatnék olyan közhelyet, hogy nekem a család az életcélom, pedig nem. Örülök neki, hogy vannak gyerekeim, de ők az életem szerves részei, nem projektek, amiket meg kell valósítani. Amit nem érzek feladatnak, az nem lehet életcél, én valahogy így okoskodom.

Hajlok arra, hogy egy darab életcél helyett egészségesebb lépésekben gondolkodni, rugalmasan újratervezni, és folyamatosan alkalmazkodni. Emellett tisztában kell lennünk azzal, milyen tevékenységekhez vonzódunk, mi tölt el minket elégedettséggel.

Ahelyett, hogy egy megfoghatatlan és nyomasztó kérdéssel tonnányi felelősséget rakok magamra, helyesebb azzal foglalkozni, mi ad egy morzsányival több értelmet az életemnek.

A következőkön érdemes elmerengeni:

1. Néha szívat az élet.
   

   
   Már attól, hogy kimondom, felszabadulok. Ugyanis mindenben van áldozat. Mindennek ára van. Állandóan nem lehet a rózsaszín felhőben lubickolni. Tehát adott a kérdés: mit vállalsz be, mit tudsz tolerálni a céljaidért? Ugyanis a sikerességet nagyban meghatározza, hogy mennyire vagyunk képesek kezelni a nehézségeket a megvalósítás rögös útján. Hozzáteszem, nagy bölcsesség kell annak megállapításához, mikor kell harcolni és mikor kell hagyni az egészet. De az is biztos, hogy a dolgok a legtöbbször nem mennek simán, és bizony tudnunk kell, milyen kényelmetlenségeket vállalunk be.
   
   
   Ha agysebész akarsz lenni, bírnod kell a vért. Ha kutató, el kell viselned, hogy millióból egyszer sikerül a kísérlet. Ha artista, elfogadod, hogy jó párszor leesel, mielőtt fent maradsz. Ha reklámszakember, akkor tűrni kell a 80 órás munkahetet. Ha vállalkozó, akkor el kell fogadnod, hogy a befektetés kockázatos.

2. Valószínűleg már ezer éve feladtad azokat a dolgokat, amiket imádtál csinálni.
   
   Az igazság az, hogy a gyerek vagy fiatal ösztönösen csinál olyan dolgokat, amik örömmel töltik el. Ír, rajzol, olvas, bogarakat néz órákig a fűben, vagy kütyüket szerel, barangol és felfedez. Aztán egyszer csak abbahagyjuk ezeket a tevékenységeket, mert nem kapunk értük pénzt, mert nem vagyunk benne elég jók, mert senkit sem érdekel, amit csinálunk. Az a mellékes tény, hogy nekünk jó, eltörpül a hasznosságba vetett hitünk mellett.
   
   
   Csak mondom: Wernher von Braun, az amerikai rakétafejlesztés egyik vezető alakja, 12 évesen petárdákkal rakott meg egy játékvonatot, ami az egész utcán keresztülrobogott. 2012-ben egy 10 éves lány véletlenül megalkotott egy új molekulát, a Tetranitratoxycarbon-t. Louis Braille is csak 15 éves volt, amikor kidolgozta a vak emberek által azóta világszerte alkalmazott Braille-írást. George Nissen 16 évesen találta fel a trambulint. Szerintem nagyon szeretett ugrálni.
   
   
3. Ha van olyan tevékenység, amitől elfelejtesz enni, akkor arrafelé lehet az életcélod.
   
   Newton például annyira belemerült a munkájába, hogy az anyjának kellett elé tennie az ételt.
   Én ugyan nem vagyok tudós, de amikor a diplomamunkámat készítettem, hat hónapig reggeltől ötig írtam a dolgozatot, totálisan belemerülve a feladatba. Annyira élveztem az alkotást, hogy fel sem tűnt, csak a bibliográfia 8 oldalnyira sikeredett. Elkapott a flow-élmény, egy teljesen koncentrált állapot, mindenestül átadtam magam a folyamatnak úgy, hogy észre sem vettem.
   
   Bármitől lehet flow-élményed. Imádsz rendet teremteni magad körül? Megáll a világ, ha taníthatsz? A technikai problémák megoldása elveszi az eszed? Fantáziavilágban álmodozol, videó játékokat játszol?
   
   
   Bármi is legyen ez a tevékenység, ne úgy tekints rá, mint valamire, amivel az időd megy, hanem egy formára, amiben megmutatkozik egy tevékenység, ami lenyűgöz téged. Ez lehet a kezdet.
   
   
4. Ha beégsz, tanulsz.
   
   Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki a kezdetektől fogva sikeres volt. A tanulási folyamatot azért hívják tanulási folyamatnak, mert fejlődünk benne. A fejlődés része pedig a kudarc. A kudarcból tanulunk, beépítjük a következtetéseket, és előbb-utóbb sikert érünk el. Ebből következik, hogy ha valaki el akarja kerülni a kudarcot, akkor nem lesz sikeres. Ha valaki fél attól, hogy hibázik, nem adja meg magának az esélyt arra, hogy győzzön.
   
   
   Szóval, ha épp azon vagy, hogy belekezdj valamibe, de lebeszéled róla magadat, mondván, úgy sem fog sikerülni, mit szólna az anyám, totál idiótának tűnnék, ha bebuknám, akkor a legjobb úton haladsz a sikertelenség felé. Kezdeményezőkészség és bátorság nélkül semmi sem megy, kérem alássan.
   
   Arról nem is beszélve, hogy a nagy dolgok egyediek és szokatlanok. Mi több, előfordulhat, hogy még senki sem csinált ilyet, vagy senki sem gondolt rá pont így. Ergo: te leszel az első. Ez bizony azt is jelenti, hogy idiótának tűnhetsz kezdetben.
   
   
5. Akár a világot is megmentheted.
   
   Nincs életcélod? Unatkozol? Van egy jó hírem! A világ rengeteg problémával küzd, kis hazánk szintúgy. Nem kell mást tenned, mint kiválasztani egyet a sok közül, és elkezdeni megoldani.
   
   Mindezt puszta önzésből is teheted, mivel kutatások bizonyítják, a boldog élethez kellenek olyan célok, amik túlmutatnak saját kis vágyainkon és kielégülésünkön.
   
   Benjamin Franklin például sosem szabadalmaztatta a találmányait, mert szerinte örülni kell annak, ha megadatik a lehetőség, hogy olyan dolgokat találj fel, ami mások javára szolgál. És ha megáldott az ég egy ilyen tehetséggel, akkor azt ingyen és nagyvonalúan kell mások boldogulására fordítani.
   
   Tehát a feladat, találj egy problémát, ami zavar, és próbáld megoldani. A világot nagy valószínűséggel nem fordítod majd ki a sarkaiból, de ki tudja? És ha más nem is történik, legalább közreműködsz, egy kis változást hozhatsz, és boldognak érzed magad. Kell ennél több?
   
   
6. Fel kéne emelned a fenekedet a kanapéról.
   
   A rutin ugyanis nagy ellenség. És a kényelem is. Plusz a megszokás.
   
   
   Ahhoz, hogy elérd az életcélodat, tenni kell. Képzeld el, hogy minden nap el kell hagynod a lakásodat, estig vissza sem mehetsz. Napközben nem ülhetsz be egy kávézóba netezni, nem birizgálhatod a telefonodat sem egy padon ücsörögve. Tenned kell valamit. Hová mennél, és mit csinálnál? Ha van ötleted, vesd papírra, aztán indulj is. Ha ciki a dolog, még jobb…
   
   
7. Mi van akkor, ha az életcélunk nem a munkánk?
   
   Mi van akkor, ha az életcél semmilyen anyagi juttatással nem kecsegtet, és egyszerűen csak azért csináljuk, mert imádjuk csinálni? Ha engem tökéletesen boldoggá tesz, hogy imádok kiskacsákat etetni a Városligeti tóban, akkor mi van? Semmi.
   
   
   Tovább megyek, ha nem vagyok ambiciózus, akkor mi van? Szeretek jógázni, jógaoktató vagyok, mégsem akarok tanítani. Szeretek táncolni, de sosem leszek nemzetközi hírű swinges. Ez így kevés lenne?
   
   
8. Hagyd hátra az elképzeléseidet!
   
   Nézd meg, miért voltál oda régebben, fedezd fel az igazi értelmét, hozd össze a mostani képességeiddel, és megkapod életed új fejezetét. Számtalan módon lehet megvalósítani ugyanazt az álmot, a munka csak a forma, a lényeg a hajtóerő.
   
   
   A képességeidnek pedig csak egy részét mutatja meg az önéletrajzod. Hogy milyen úton haladtál eddig, mik voltak az irányaid, mi minden történt veled eddig, ez adja ki az életed történetét. Abraham Lincoln, Walt Disney, Bill Gates, Henry Ford, Thomas Edison például nem is diplomázott le.
   
   
9. Annyi időd talán még sincs…
   
   Nem azt mondom, hogy holnap kopog a kaszás, de azért jó észben tartani, hogy minden pillanat számít. És itt most nem a sürgetésről beszélek, hanem arról, hogy legalább el kell kezdeni a megvalósítást. Az emberek többsége meg van győződve arról, hogy rengeteg ideje van, éppen ezért nagyon is ráér. Annyira, hogy a halasztgatáson kívül másra nem is jut ideje. A „holnap is van nap” szép gondolat, de ha 50 éven keresztül mondogatjuk, kicsit elcsépelt lesz.
   
   
   A halálon való elmélkedés segíthet abban is, hogy meghatározd, mi a fontos, és mi az, ami csak úgy van az életedben, esetleg hátráltat.
   
   Előfordulhat, hogy szimplán azért nem tudod az életed irányát meghatározni, mert nem tudod, hogy mi a fontos neked, mik az értékeid. Muszáj ezzel tisztában lenni, különben más ember prioritásait és céljait tartod majd a magadénak.