Hogy mennyire nem értek a focihoz, és hogy mennyire nem érdekel?

Engem annyira nem érdekel a foci, hogy ha erről akarok írni, akkor meg kell gugliznom, hogy mégis pontosan mi tartja lázban hazánk labdarúgást kedvelő részét. Világbajnokság vagy Európa? Jó, most már látom, hogy ha EURO 2016-ot írnak, akkor az valószínűleg az öreg kontinensről szól.

Engem annyira nem érdekel a foci, hogy tegnap este elámulva hallgattam a Budapesti Nyári Fesztivál nyitóestjén a konferanszié könnyes vallomását arról, mennyire boldog, hogy mi, a közönség annyira jó fejek vagyunk, hogy a foci helyett őket választottuk. Ja tééényleg! Van valami focis izé, de azt igazából csak két perce tudtam meg, hogy ez Európa Bajnokság, mert meggugliztam, ugye.

Persze tök jó, hogy ez a sportág ennyire közel hozza egymáshoz az embereket. Van még egy ok együtt sörözni, meg kiabálni, és milyen jó, amikor szinkronban dobban a szív a góloknál. (A fociláz annyira ragadós, hogy még én is kimegyek majd a kölkikkel a döntőre valamelyik szurkolósátorba, mert egy ilyen alkalmat egyenesen bűn kihagyni).

A férfilét jelentős szeletét adja ki a fociláz, legalábbis sokaknál, mert ha becsületesek akarunk lenni, akkor elmondjuk, nem minden hímnemű őrül meg a fociért. Aki viszont megőrül, az úgy istenigazából teszi, belead apait-anyait. Nem aprózza el ilyenkor.

A megőrülősök egy hónapig totálisan elmerülnek majd a fociban, nem lesz se éjjelük, se nappaluk. Ezzel kelnek és fekszenek, nem a csajukkal. Lesik a csoportmérkőzéseket, a nyolcad-, negyed-, elődöntőket, nem is beszélve a július 10-i döntőről. Ők azok, akik még az anyukájukkal is fogadnak, akik kívülről tudják, hogy melyik csoportban ki kivel játszik, akik a szurkolói sátrakban kedvenc csapatuk sáljában, sapkájában, pólójában ülnek, és akik gyásznapot tartanak, ha kiesik a favorit.

A focis életérzés remek, amíg jóindulatú és békés, de azt magyarázza el nekem már valaki, hogy mi van ebben a sportban, ami olyan hatalmas indulatokat vált ki negatív irányban is? Mitől érzik úgy egyesek, hogy az ellenfél szurkolótábora ellenség? Miért megy a meccsek előtt az őrjöngés, mitől van háborús állapot Marseilleben?

Hogy lehet, hogy könnygázt kell bevetnie a rendőröknek a futballhuligánok ellen, hogy a fociba valahogy mindig belekeveredik a politika, most épp a Brexit is, meg a migráció? Tudom, hogy az angolok állattá válnak, ha isznak, náluk csak az oroszok jobban, de akkor is, fiúk… Nemrég még megrázó merényletek sokkolták a franciákat, nem lehetne kicsit visszafognotok magatokat?

Mekkora égés, hogy ott tartunk, a terroristák otthon a fotelben ülve röhögnek a markukba, mert a szurkolók elvégzik helyettük a piszkos munkát?!

Szóval én tényleg nem értek a focihoz, azt pedig végképp sosem fogom megérteni, miért jár együtt ez a sport vandalizmussal és erőszakkal. Kár, nagy kár, mert tényleg lehetne ezt máshogy is, nemde?