Játsszunk el egy pillanatra a gondolattal - advent van, miért is ne?-, hogy azzal keressük a pénzünket, amit szeretünk csinálni. Ami kihozza belőlünk a mélyben szunnyadó eredendő jó érzést, ami lelkesít és feltölt, ami nem puszta kötelesség, hanem vágy és szenvedély is. Amiért reggel érdemes korán kelni, vagy este későn lefeküdni. Ami miatt szeretünk élni.

Rendben, nagy szavak. Elismerem. Sőt, még a kétkedőket is hallom: na, megint nyomja valaki a spirituális bullshit-et. Vállalom. Én bizony, nyomom. Mert őszintén és tiszta szívből hiszem, hogy fontos célja az emberi létnek, hogy az egyén megtalálja azt a foglalatosságot, amivel hozzáad a saját, és ezen keresztül a köz boldogságához is. Hölgyeim és uraim, ismerjék meg Németh Esztert, a teljesen átlagos átlagon felüli nőt, aki merte követni az álmait.

- Eszter, te egészen két évvel ezelőttig egy szépen ívelő karrier boldog tulajdonosa voltál.

- Az igaz, hogy volt karrierem, de hogy boldog is voltam…

- Miért, két diplomával, nyelvvizsgával nem boldog az ember?

- Én nem voltam az.

- Miért?

- Gyerekkoromban egy sor olyan dolgot csináltam, amit imádtam. Mielőtt elkezdtem „élni”, addig néptáncoltam, gyerekszínészkedtem, volt kontakt tánc és folyamatos rajzolás, üvegfestés, hajtogatás. De azt hittem, hogy ezeket egy racionális döntéssel el kell hagynom, mert ezekből nem lehet megélni. És volt bennem innentől egy hiány.

- Valami hét év után mégis történt.

- Nagyon sok önismereti munka, belső változás kellett ahhoz, hogy eljussak oda, tényleg elengedem a humán erőforrást és a multikat, és egy másik én-t vállalok fel. Ez volt két éve. Fura, de kétszer történt meg velem egymás után, hogy ugyanúgy hívták a főnökömet, hasonló volt a családi hátterük, és fél év után mindkétszer elintézték az ő feletteseik, hogy ne dolgozzanak azon a munkahelyen, ahol én. Az én munkahelyem is lassan megszűnt, szóval kaptam egy sormintát az élettől, aminek következtében azt éreztem, hogy vagy elkezdek engedelmeskedni annak, ami jön, vagy küzdök tovább, de minek. Belső hit volt, ami továbbsegített: mi lenne, ha mással foglalkoznék.

- Ez sokakkal megesik, mégsem tudják valóra váltani a vágyukat.

- Jártam mandala-alkotó foglalkozásokra, amit a kineziológusom szervezett. Újra felfedeztem a rajzolást, és már az utolsó munkahelyem alatt összeállítottam egy kiállítást a mandaláimból. Mivel ennek a kiállításnak szép sikere volt, felbátorodtam, saját rendezvényt indítottam a kineziológusommal közösen és önállóan is.

- Milyen témákat érintettél?

- A foglalkozásokon a résztvevőkkel sok minden szóba került: magánélet, szerelem, család, pénz, bőség, anyagiak, fizikai és lelki egészség, hivatás, munka. A beszélgetések alatt rajzoltunk, vagy a rajzolás alatt beszélgettünk, bennem pedig megfogalmazódott, hogy egy színező füzetet kéne létrehozni, hogy akik éppen nem tudtak eljönni, vagy épp otthon is szeretnének foglalkozni vele, tudják folytatni. Így indultak el a színező estek. Aztán megkerestek, hogy készítsek egyéni szimbólumot, egyéni mandalát. Olyan mandalákat készítettem, amivel konkrét életterületet lehet fejleszteni, gyógyítani, javítani. Lassan a saját életem gyógyításán és fejlesztésén keresztül jöttek olyan témák, amikből inspirációs mandalák is születtek.

- Mi az a mandala?

- A mandala szanszkrit eredetű szó, körszeletet, mágikus kört jelent. Egy indiai bölcs szerint minden, amit a világegyetem megteremtett, kör formájú, vagy önmagába visszatérő forma. A mandala és a kör szimbolikája a teremtés kezdete óta velünk van, bennünk él, és körülöttünk a világban létezik. Mandalákhoz négy oldalról lehet közelíteni. Jelen van a természetben, például a napraforgóban, a kövirózsában vagy a Fibonacci spirálban. Megjelenik a művészetben, építészetben, gondoljunk csak a rózsaablakra, az angol kertészet kör alakú virágágyásaira. Az ősi és keleti kultúrákban is ott van. Az indiánoknál, akik ma is középre, egy körbe ültetik a beteget a gyógyításhoz, az indiaiaknál rizsporból rajzolnak mandalát a házuk elé reggelente, de ott a Stonhenge is. Tibetben a meditáció fontos eszköze, a matematikában pedig gondoljunk csak a középpontos szimmetriára, az elforgatásra, tükrözésre.

- A mandala középre vonz? Amikor én egy mandalát nézek, mindig van valami, ami behúz középre.

- Tibetben például mindig a középpontból indulnak ki, mert azt mondják, hogy az emberek élete olyan, mint a világmindenség élete, középről indul és onnan bomlik ki. Hiszen először minden gondolat és érzés belül születik meg, onnan nyílik ki rétegről-rétegre. Kimondjuk, leírjuk, jön a következő lépés, ami generálja a további lépéseket, és végül megteremtődik az elképzelés. És akkor itt jön össze a kvantumfizika, az emberi tudat és hit, amiben hiszel, amit látni, tapasztalni szeretnél, ami a tudatalattidban beíródott azt fogod megtapasztalni a valóságodban, az életedben. Mandala megalkotásával, és/vagy egy téma szerinti kész mandala meditációval tisztíthatóak a tudatalatti gátló hiedelmek, és újak beprogramozását segíti vizuálisan. Így működik az élet jobbá tételében.

- Hogyan működnek a mandaláid?

- Ha ránézünk egy mandalára, ami bizonyos céllal készül, minden egyes alkalommal megnyomja bennünk azt a gombot, amit el akarunk érni. Erősíti bennünk a hitet és az akaratot abban a konkrét dologban, amit el akarunk érni. Sokan hiszünk abban is, hogy ha egy tárgy kedves nekünk, és jelentőséget tulajdonítunk neki, akkor ez valóban hat ránk. Talizmán. A mandala egy ilyen talizmán is lehet. De ha egy mandalát magunk alkotunk meg, vagy színezünk ki, akkor a folyamatban komoly terápiás mélységeket is meg lehet élni. A pszichológiában ezt Jung óta használják. Az a pár óra, vagy pár hónap, amit eltöltünk azzal, hogy megrajzoljuk a saját mandalánkat, az mély belső utat járat be velünk. Az ismétlődő formák rajzolása, a színezés ugyanis egy motoros mozgás, amely monotonsága leköti a gondolkodó részünket, így meditatív, ellazult állapotban könnyen teremtünk kapcsolatot a tudatalatti tartalmakkal. Ha valamit kimondunk, előtte át tudjuk gondolni, átfogalmazhatjuk. A testbeszédünket nehezen, de tudjuk befolyásolni.

De az, hogy mit rajzolunk, melyik színt választjuk, egyenes-e a vonal vagy görbe, az nem befolyásolható, maximum egy nagyon szűk réteg, az elemzéssel foglalkozó pszichológusok tudják csak befolyásolni. Akik nem tudnak, vagy nehezen beszélnek egy nehézségről, vagy csak nem verbálisan akarják megoldani a problémájukat, esetleg pszichológus mellett akarnak még segíteni magukon, akkor egyszerűen csak lelazult állapotban vegyenek egy színes ceruzát, és elkezdhetik kirajzolni a témát magukból. Ez az alkotó folyamat sok mindent a felszínre hoz.

Az alkotó emberek vagy kirajzolják magukból és így gyógyulnak, vagy tudatosan azt rajzolják le, amit el akarnak érni. Tehát vagy azt tisztítják és ürítik, ami bennük van, vagy azt festik meg és nézik vissza, ami a végső céljuk.

- Jönnek hozzád azzal, hogy rajzolj nekik mandalát?

- Ilyenkor megismerkedünk egymással, megnézem milyen személyiségű az ember, mire készül a mandala, mire szeretné használni. Utána sokat meditálok, és megkeresem azokat a szimbólumokat, formákat és színeket, amik az adott ember mandalájához és az ő rendszeréhez illenek. Ha megnézed a mandaláimat, azt látod, mindegyik más. Aztán, mint egy feng shui lakberendező, berendezem a mandalát a középpontból indulva.

- Milyen gyorsan készítesz el egy mandalát?

- Egy hét és két hónap között, a technikától függően. Aki kész szimbólumot szeretne, abból is lehet válogatni. De nem csak egyéni, hanem családi mandalákat is készítek.

- Mi történik, ha valaki a kezébe veszi a saját mandaláját?

- Már két éve rajzolok mandalát, és minden esetben azt láttam, hogy elérzékenyülnek. Volt olyan, aki elkezdett sírni, sőt, olyan is, aki tetoválást készíttetett belőle magának. Nemrég éppen ő írta nekem, hogy amióta ez a mandala a bőrén van, csak kívánnia kell, és minden álma megvalósul. A Kanári szigetekről írt, hogy üljünk le beszélni, ha visszajött, egész jó referencia lehetne. De általában azt látom az embereken, hogy amikor megpillantják a saját mandalájukat, olyan, mintha a saját kitisztított világuk tükörképét néznék. És ez örömmel jár.

Esztert itt és itt találod, ha keresnéd.